Idézetek a filozófiáról
Csak ami nincs, annak van bokra, csak ami lesz, az a virág, ami van, széthull darabokra.
Ha egynél több filozófus van egyazon helyen, azonnal vita kerekedik.
Ha senki nem vesz észre, akkor vajon létezel-e egyáltalán?
A szín az ember által létezik, a szín az ő teremtménye.
Az antropomorfizmus az önző kivetítés helyett annak elismerése is lehet, hogy ember mivoltunk egynémely elemét meglátjuk más állatokban, és viszont.
Azt szoktam mondani és írni, hogy "95 százalékos ateista vagyok", ami azonban a valóságban egyre fogyó százalékot, arányt jelent. Lehet, még egy-két év és elérem a 99 százalékot, netán a százat is. Az Isten választása a könnyebbik út, mindenben. A világ keletkezése, a természet működése, a kozmosz törvényei stb. témákban mindig egyszerűbb azt mondani: egy isten teremtette, ő igazgatja, az ő akaratát követve mennek a dolgok. Aki filozofikusabb alkat, sőt egyáltalán, gondolkodó ember, az ne menjen ezen a könnyebb úton.
Valami, ami alól vannak kivételek, nem lehet szabály.
Egy ponton túl nincs különbség az esztétika és a fizika között. Egy ponton túl édes mindegy, hogy az egyik mérhető, ugyanakkora esélyük van a világ megértésére, leírására. Semennyi. A végtelenhez közelebb menni lehetetlen. Csak az a világ írható le, amiből kiirtottuk a végtelent.
Nem érdekel, hogy mit mondanak a csillagok, milyen pirinyók vagyunk. Egy ember mindig számít, legyen akár a legkisebb, leggyengébb és legjelentéktelenebb is.
Hisz abban, hogy a gondolatok mérhetők? Hogy a fogalmak, mint a hit és megbocsátás, tömeggel bírnak? Mint ez az asztal, vagy bármilyen másik anyag?
Nincsenek elméletileg érvényes "igazságok", melyekre tetteinket alapozhatnánk. Ehelyett azokat a fogalmakat nevezzük igazaknak, amelyek sikeres és életfenntartó aktusokra vezettek. (...) A fogalmak igazsága ettől kezdve nem kell valamilyen valósággal való megegyezésükön alapuljon. Az igazság a fogalmaknak az a tulajdonsága, mely a legkedvezőbb cselekvés létrehozását eredményezi náluk.
Felvetődik a kérdés hogy minek van testünk egyáltalán, miért nem tudunk lélekként szabadon élni és kommunikálni. Bizonyára tudnánk, de akkor nem lenne mit cselekedni. A test biztosít a léleknek valamit, amit gondoznia és használnia kell.
Minden nagy művészi alkotásban valami örök eszme, abszolút érték ölt objektív formát. A művész is igazságkereső, mint a filozófus, csakhogy a maga módján; ő is az örök lényeget látja és ragadja meg, csak a kifejezésmódja más.
Amint minden nagy filozófus egyúttal művész, éppúgy minden igazi művész egyszersmind filozófus.
Ami a filozófiai írásokból mindmáig fönnmaradt, az nem a filozófiának köszönheti életben maradását, hanem annak, ami a művészet sajátja: a formának.
Facebook
Pinterest