Idézetek a filozófiáról
Mivel csupán egyetlen valódi világ van, a virtuális világok száma pedig potenciálisan végtelen, annak a valószínűsége, hogy ön abban az egyetlenegy valódi világban él, majdnem a nullával egyenlő.
A csoda nem a megtapasztalásról szól, nem a mi szemünk, a mi értelmünk számára van. A csoda önmagáért való. Mint az univerzum maga, tőlünk független, és minket semmibe vesz.
Nem mindig lehet összebékíteni az elméletet és a gyakorlatot, vannak az életben piszkos bonyodalmak.
A filozófia (...) 2000 év alatt semmit sem fejlődött.
Filozófus-szindróma: a képzelet kudarcát összetéveszteni a szükségszerűséggel.
Az elméleti lehetőségnél néha érdekesebb a gyakorlati lehetetlenség.
A tudósok nagyon ambiciózus személyiségek, tele versenyszellemmel. Ha úgy gondolnák, hogy a filozófia a segítségükre lehet, megtanulnák és használnák. De nem teszik...
A természet nem tanácskozik filozófusokkal.
A filozófusok az ókor óta álmodoznak arról, hogy az etikát (a viselkedést irányító alapelveket) a semmiből, kizárólag vitathatatlan alapelvek és logikai műveletek segítségével vezessék le. Sajnos évezredek alatt is csak egyetlen dologban jutottak egyetértésre: hogy általános egyetértés semmiben sincs.
Honnan tudod, merre van a felfelé, ha az egész világ a feje tetejére állt?
Az a sárkány, amelyet lát valaki, olyan sárkány, amelyik nem rendelkezik a legfontosabb sárkánytulajdonsággal - hogy tudniillik nem megtalálható. Éppen ezért az olyan emberek beszámolóinak, akik azt állítják, hogy sárkányt láttak, a legkevésbé sem szabad hitelt adni, mert a látható sárkányt a priori nem valódi sárkányként kell azonosítanunk.
Ha a világegyetemben minden esemény, amit véletlenszerűnek hittünk, valójában egy észszerű rendszerhez idomul (...), akkor az azt jelenti, hogy létezni kell valahol egy isteni, alkotó elmének, s ennek következtében most elkezdte átgondolni eddigi ateista krédóját. - Nem azt mondom, hogy létezik valahol egy nagy szakállú öreg szivar, akit Jahvénak hívnak, és odafenn, a fellegek között eldönti, hogy melyik futballcsapat nyeri meg a bajnokságot (...) -, de ha a fizika, a kvantumfizika azt sugallja, hogy Isten létezik, akkor én nagyon is hajlandó vagyok foglalkozni ezzel az elképzeléssel.
Milyen az idő alakja? Alkalomadtán úgy érezhetjük, hogy az idő kör alakú. Az évszakok jönnek, majd tovatűnnek, minden évben ugyanúgy. Az éjszaka követi a nappalt, amely követi az éjszakát, amely újra követi a nappalt. Az ünnepek is elérkeznek a maguk idejében, egyik a másik után, ciklikus ismétlődésben. És minden egyes hónapban a női méh és a Hold együtt duzzad és válik termékennyé, majd hullatja el vérét, s kezd el újra növekedni. Úgy tűnhet tehát, hogy az idő egy kört leíró ösvényen vezet bennünket, ugyanoda juttatva vissza mindig, ahonnét elindultunk. Lehetnek olyan hangulataink is, amikor az időt egyenes, végtelen vonalnak látjuk, melynek végtelenségébe egészen beleszédülünk. Utunk a születéstől a halálig vezet, a múltból a jövőbe, és minden egyes másodperc, mely tovaketyeg, örökre elenyész. Kézben tartjuk az időt, mondjuk, holott az idő tart kézben bennünket, végighajtva minket azokon a pillanatokon, amelyeknél pedig szívesen elidőznénk...
A realisták: ami nem teljesíthető, nem is kívánjuk. Az eszményhívők: amit kívánunk, nem teljesíthető azonnal.
Tegyük fel, hogy igazuk van a képregényeknek és létezik egy olyan gép, amellyel vissza lehet repíteni valakit az időben! Tegyük fel, hogy segítségével visszarepülhetnék fiatalkoromba és találkozhatnék akkori önmagammal! Nem merném azt mondani a fiatalembernek, hogy én vagyok a későbbi és leépülőben lévő, mégis valamivel bölcsebb "énje". Minden bizonnyal pimaszul nézne rám és talán meg is jegyezné, hogy hasonlítok az apjára, ami a megboldogultat elégedettséggel töltené el. Vajon kijönnénk-e egymással, én meg az a fiatal fickó? Mit gondolna arról az idősebb emberről? Nagy valószínűséggel megtalálnánk a közös hangot. De ott állnék szemtől szemben egy másik emberrel, egy névrokonnal. Én nem létezem. Különböző "ének" léteznek, illetve léteztek.