Idézetek a filozófiáról
Önök az emberiség boldogságáért harcolnak, ám az embert bizony sokszor elfelejtik, az ember sokszor elvész a sorok között. Ne szakítsák el a forradalmat az embertől, ne csináljanak belőle holmi spekulatív filozófiát, mert a filozófia, az, kérem csak füst, gyönyörűen gomolyog, de hamar elszáll...
Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj
A nagyoknak és a kicsiknek egyformák a betegségeik, a bosszúságaik és a szenvedélyeik: de míg az egyik a kerék peremén, addig a másik a kerékagy közelében ül, ezért ugyanaz a mozgás kevésbé rázza.
Amikor elménket és értelmünket az igazi valóság természetének megismerésére használjuk, annak természete megváltozik (de még ha nem is, nem tudhatjuk, hogy nem változott-e meg).
Elménkben megvannak a megfelelő fiókok a dolgok megértésére, és a világról szerzett tudásunk elkerülhetetlenül ezekbe rendeződik. Ez pedig mindenképpen megakadályozza, hogy megismerjük a dolgok végső természetét.
Nem az a fontos, hogy a madár hányszor csap a szárnyával, hanem, hogy íveljen.
A filozófia ott kezdődik, ahol a szeretet végződik. A szeretet sose kérdezi: miért? Oly evidens számára a szeretett lény léte és létezése. A filozófiának viszont éppen a "miért" szócska a kezdete. Mégse mondanám, hogy a szeretet maga is nem gondolkodás. Gondolkodás ez is, de a tiszta létezés elsődleges szenzációjának a szintjén; egy olyan ismeret, mint mondjuk Bach zenéje.
Semmi sem áll közelebb a modern ember erkölcsi felfogásához, mint a sztoicizmus. Kábítószerek helyett minden lehető szenvedés keresése; minden lehető szenvedélytől minden lehető módon való szabadulás: ez az emberi gyöngeség nagy programja, amely majdnem erőnek tűnik. Ilyesmit gyakran tapasztalunk. Minden, ami felizgat, hamar el kell, hogy jöjjön, ismételten és mindaddig, amíg már közömbössé válik. Minden, ami jó, el kell, hogy múljék, hogy megszokjam a hiányát. Nem bírom - és nagyon, nagyon sokan nem bírják az életet úgy és csak azért élni, hogy állandóan várni és rettegni kelljen, remélni és csalódni, hinni és kételkedni.
Ha elhisszük, hogy az emberi létet a logika irányítja, az élet lehetőségét vetjük sutba.
A filozófia olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek akkor is megválaszolatlanul maradnak, ha már minden részlet és tény a rendelkezésünkre áll.
Új gyarmatok alapítói, ha még olyan utópisztikus elgondolásaik voltak is az emberi erényről és boldogságról, föltétlenül rájönnek hamarosan, hogy a legelső és legfontosabb gyakorlati feladatokat nem tudják megoldani, amíg a szűz talajból egy darabot temetőnek, és egy másikat a tömlöc helyének ki nem szakítanak.
Amit nem vesznek figyelembe, az a tevékenység indítéka. Vegyünk például egy olyan embert, akit szakadatlanul munkára ösztökél az, hogy mélységesen bizonytalannak érzi magát; vagy egy másikat, akit a becsvágy vagy a pénzsóvárság sarkall. Mindezekben az esetekben az illető egy szenvedély rabja; kényszer hajtja, tevékenysége tehát valójában tehetetlenség; alakul és nem alakít. Másfelől, ha valaki csöndben ül, és elmélkedik, és nincs semmi más szándéka vagy célja, mint hogy próbára tegye önmagát és eggyé váljon a világgal, az ilyen embert "tétlennek" tekintik, mert hiszen nem "csinál" semmit. Valójában a koncentrált elmélkedésnek ez a magatartása legmagasabb rendű tevékenység, amely csak belső szabadság és függetlenség állapotában lehetséges.
Nem gondolkodsz. Csak logikus vagy.
Bátran kérdőjelezzétek meg akár Isten létét is; ha ugyanis van Isten, akkor ő bizonyára többre fogja értékelni a józan ész tiszteletét, mint a vak félelemét.
Képtelen vagyok hinni abban, hogy az Isten, aki felruházott bennünket ítélőképességgel, józan ésszel és szellemmel, úgy akarta volna, hogy ne használjuk ezeket.
Tabuk környékén születnek a merész gondolatok. A teremtés, a lét, az elmúlás, a hit és ehhez hasonlók, a tudatunkban észrevétlenül meghúzódó kérdések kemény diók. Beláthatatlan időkig rágódik még rajta az emberiség. Hétköznapi dolgok, olykor ünnepi tálalásban. A magány az igazi ünnep. A meditáció az ész tornaórája.
Facebook
Pinterest