Idézetek a filozófiáról
Létezik egy fogalom, amely minden más fogalmat tönkretesz és összekuszál. Nem a Gonoszról beszélek, melynek szűkös birodalmát etikának nevezzük, hanem a végtelenről.
Még egyetlen nép sem tudott berendezkedni a tudomány és az ész alapjain; sohase volt még példa rá, legfeljebb egy pillanatra, ostobaságból. A szocializmus már lényegénél fogva szükségképpen ateizmus, mert mindjárt bevezetőben kijelentette magáról, hogy istentagadó világnézet, és kizárólag a tudomány és az értelem alapjain szándékszik berendezkedni. Az értelem és a tudomány a népek életében az idők kezdete óta mindig, most is csak másodrendű és kisegítő szerepet játszott, és fog játszani az idők végeztéig. A népeket más erő alakítja ki és mozgatja, parancsoló, és uralkodó erő, amelynek eredete azonban ismeretlen, és megmagyarázhatatlan.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
A beleegyezés három lába: a vágy, az adat és a kétely.
Ez a rövid szócska, "miért?", mindjárt a világteremtés legelső napján végigömlött az egész mindenségen, és az egész természet pillanatonként kiáltja teremtőjének: "Miért? " De immár hétezer éve nem kap rá választ.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
A szocializmus gazdaggá akarja tenni a szegényeket, Jézus szegénnyé a gazdagokat; a szocializmus irigyli a gazdagokat, Jézus sajnálja őket; a szocializmus azt akarja, hogy ha lehet, mindenki dolgozzék s birtokoljon, Jézus abban látja az eszményi társadalmi állapotot, hogy lehetőleg senki ne dolgozzék, és senkinek ne legyen tulajdona sem. Ezért Jézus ellen elkövethető legnagyobb káromlás az, ha egy sorba állítják őt azokkal a törpe szellemekkel, akik az emberiséget nemzetgazdasági úton akarnák megváltani.
A reformáció óta és a reformációval magával valami sekélyes prakticizmus, profán haszonelv, unalmas dologiság, valami sivárság, józanság, célszerűség lopózik minden emberi tevékenységbe. (...) A létezésből eltűnik minden gyermeki elem; az élet logikus lesz, rendezett, igazságos és derekas, egyetlen szóval: elviselhetetlen.
Mert mi egyéb a nő, mint a barátság megsemmisítője, elkerülhetetlen büntetés, szükséges rossz, természet adta kísértés, kívánatos szerencsétlenség, házi veszedelem, izgató kártevő, világ-baja, szép színekkel befestve?
A racionalizmus, ez a lidércfénye a valóságnak merőben önkényes, csak azokat a részeit világítja meg és hagyja érvényesülni, melyek nem mondanak ellent a "tapasztalatnak" és a "gondolkodás törvényeinek", azaz a nyers, érzéki benyomásoknak és a hozzájuk alkalmazkodó hiányos logikának.
Már annyira megszoktuk a logikus funkciók bitorló uralmát, hogy minden egyéb szellemi magatartás képtelennek vagy alsóbbrendűnek tűnik föl nekünk.
A valóság egy kártyapakli, végtelen számú kártyalap. A mi háromdimenziós világegyetemünk csak egyetlen kiosztott lap Isten kezéből.
A világ tele van olyan dolgokkal, amelyekre a tudomány képtelen magyarázatot adni. Én hiszek a világegyetem misztériumában.
Logikával nem lehet különbséget tenni lehetséges és lehetetlen között.
A mitológiai és vallási racionalitás és hagyományos filozófiák többsége úgy határozta meg az életet, mint amelynek nemcsak jelentése van, vagyis nemcsak érthető, hanem értelme, jelentősége, célja van. Sőt, az élet értelmét, célját még mintha könnyebben határozták volna meg, mint a jelentését. Kevesen vonták ugyanis kétségbe azt, hogy az életnek van valami mély értelme, célja, még akkor is, ha ezt az értelmet vagy célt az emberi ráció nem feltétlenül tudja megérteni, megragadni.
Katasztrófa: mi van akkor, ha a hamisság voltaképpen isteni? Nem lehetséges-e, hogy minden dolgok értéke végül is abban rejlik, hogy hamis? Vajon nem azért kellene hinnünk Istenben, mert hamis, és nem azért, mert igaz? (...) Mi van akkor, ha éppen a hazugság, a hamisítás, a jelentések beleolvasása alkotja az értéket, az értelmet, a célt?
Igen, a játék minden bizonnyal egyike azoknak az ősi, alapvető erőknek, amelyek létrehozták az emberi civilizációt. De nem valószínű, hogy korábbról való, mint maga a civilizáció. Lehet valami közös a játék és az emberiség "archetipikus tevékenységei" között, de (...) ez nem jelenti azt, hogy a játék "áthat" minden emberi tevékenységet. És végül, szép és felemelő aforizma azt mondani: "minden játék" - ahelyett, hogy azt ismételgetnénk keserű lemondással: "minden hiúság". De nem igaz. Mert nem minden játék.
Facebook
Pinterest