Idézetek a filozófiáról
A füst miért nem megy soha vissza a cigarettába? Vajon a molekulák miért távolodnak egymástól? Miért ömlik ki a tinta, vissza meg soha? Mivel a világegyetem a pusztulás irányába halad.
A gondolkodás legmagasabb szintje a teljes különbségtétel. A gondolkodás legalacsonyabb szintje a teljes képtelenség a különbségtételre, azaz az azonosítás.
Kételkedésemet igyekszem alapvetően mindenre alkalmazni, szinte tobzódva az örömben, hogy szkeptikusan tagadok mindent, és nem ismerek el semmit.
Márpedig minden elmélet lehet helyes vagy helytelen, de a bizonyító vizsgálatokig mindig csak elmélet marad.
Amikor a pillangó megszületik, él-e még tovább a hernyó?
A győzelemhez nem harcolni kell, sőt valójában győzelemre sincs szükség. Arra van szükség, hogy leföldeld magad. Akkor leszel földelt, ha a szellemi-lelki-éteri világban szerzett tapasztalataidat konkrétan megvalósítod a fizikai világban, vagyis itt teremtesz kézzelfogható dolgokat.
A sors mindenkit a spirituális világ felé irányít, csak nem mindenki érti az utalásait. A spiritualitás az én értelmezésemben persze nem azt jelenti, hogy el kellene szakadni a valóságtól, és valamiféle elvont lelki-szellemi, felhők közötti világban kellene lebegni. Sőt, aki valójában spirituális, az minden szándékát és gondolatát leföldeli, azaz itt a 3D-ben fizikailag is megvalósítja, de az ehhez szükséges információkat nem a racionális elméjéből, hanem egy sokkal hitelesebb helyről, a tudata központjából, a szívéből szerzi be.
Az anyag a szellem romhalmaza.
Az anyag olyan szellem, amely a formáig fejlődött és utána szétrepedten, összetörten önmagába omlott össze.
Az embernek úgy kell az eszmére rátekintenie, hogy saját magában átélje azt; különben a szolgájává válik.
Az etikai individualizmus a morális erkölcsi életre alkalmazott - szellemi - fejlődéstan.
Amikor Kant azt mondja a kötelességről: "Kötelesség! te magasztos, nagyszerű fogalom, te nem hízelgéssel éred el, hogy kövessenek, hanem alávetettséget követelsz", aki "törvényeket állítasz fel, (...) amelyek előtt minden hajlamunk elnémul, bár titokban lázad ellenük", - akkor a szabad szellem tudatával rendelkező ember ezt válaszolja: "Szabadság! te baráti, emberszerű fogalom, aki magadban foglalod mindazt, ami morálisan kedves nekem és amit emberi mivoltom leginkább becsül; te, aki nem teszel senki szolgájává, mert nem pusztán törvényeket állítasz elém, hanem megvárod, hogy mit ismer fel morális hajlamom a saját törvényéül, hiszen minden külsőleg rám kényszerített törvény alatt szabadság nélkülinek érezném magam." Ez az ellentét a csak a törvényhez igazodó és a szabad moralitás között.
Morális félreértés vagy összeütközés morálisan szabad emberek között kizárt. Csak a morálisan nem szabad ember, aki tehát valamely természeti ösztönt vagy valamely általa kötelességből elfogadott parancsot követ, helyezkedik szembe embertársával, mert az nem követi ugyanazt az ösztönt vagy ugyanazt a parancsot.
A gondolkodást nélkülöző érzelmi élet lassanként elveszíti minden kapcsolatát a világgal is. A teljességre törekvő ember a világ megismerése mellett érzésvilága kifejlesztésére és kiművelésére is súlyt helyez. Az érzés éppen az az eszközünk, amely által a fogalmak konkrét életet kapnak.
Gondolkodásunk összekapcsol a világgal; érzéseink visszavezetnek saját magunkba. Csak az érzéseink tesznek bennünket igazán individuummá.
Facebook
Pinterest