Idézetek a filozófiáról
Egy testet látsz, az én testemet. Úgy beszélek róla, mintha azt mondanám: ez az én tévém, az én autóm, az én golyóstollam. Jelen esetben: az én testem... De ha azt mondom, hogy ez a test az enyém, akkor az azt jelenti, hogy én nem a testem vagyok. A testem az enyém, nem én vagyok az. De akkor ki vagyok én?... Én a gondolataim vagyok, a tapasztalataim, az érzéseim. Ez vagyok én. Én egy tudat vagyok.
Mit szólna akkor, ha a tudomány lehetőséget kínálna arra, hogy megtudjuk az igazat a halál utáni életről? Akarná látni a bizonyítékokat? A legtöbb ember erre a kérdésre azonnal igennel válaszolna. Nem gondolnák végig, hogy ez a tudás örökre megváltoztatja őket, mindent más színben tüntetne fel, ami fontos volt a számukra; fényében másként értékelnék addigi törekvéseiket és céljaikat. Tegyük fel, hogy a kiderített igazság idegesítő. Félelmetes. Vajon maga meg akarná ismerni? Még akkor is tudni akarná az igazat, ha nem felemelő, hanem iszonyatos? Mi van akkor, ha nem élvezetes, hanem rettenetes? Ha legalább olyan mértékben külön, idegen és döbbenetes, mint amennyire megvilágosító?
Ha az univerzum hideg gépezet, ha az élet nem más, mint egy utazás az egyik üres feketeségből a másikba, akkor semmi értelme, hogy az ember Istenhez fohászkodjon, őt hívja segítségül. Ha így van, akkor az Úrhoz intézett segélykérő szavakat akár az űr vákuumába is kikiálthatná, oda, ahol nem terjednek a hangok. Ha ez a helyzet, az ember hamarabb kap levegőt víz alatt, mint segítséget a Mennybéli Atyától.
A paradoxon az ellentmondás ellentéte. Az ellentmondás mindig zsákutca, de a paradoxon nem az, ugyanis valahányszor elismerjük az egyik oldal igazát, azon kapjuk magunkat, hogy a másik oldalnak is igazat kell adnunk.
A filozófia csak szavakból áll, a felét sem értjük, de a kényelmet nem a filozófusok találták fel, hanem a materialista technikusok.
Az ember az egyetlen élőlény a földön, aki tudni akarja, van-e "értelme" annak, hogy "van".
Ami régen volt nagy, többnyire kicsivé lett, s ami az én időmben nagy, korábban kicsi volt. Annak tudatában tehát, hogy az emberi boldogság soha sem állandó, mindkettőről egyaránt megemlékezem. Van az emberi dolgoknak egy bizonyos körforgása, mely nem engedi, hogy mindig ugyanazok legyenek boldogok.
Hidd el, jobb az összevissza, rendezetlen életmód, noha eleinte biztosan őrültségnek tűnik. De ha megszokod, akkor látni fogod az értelmét és hihetetlen szépségét.
Christopher Johnson McCandless
A látszat nem az igazság. Ami szemünk előtt van, pusztán a láthatatlannak megjelenő képe. Első benyomásunk, érzékeink minden segítség nélkül a maguk természetességében gyenge alap ahhoz, hogy elbíráljuk, mi az igaz. S ez mégsem azt jelenti, hogy az igazság elérhetetlen számunkra.
Ha végtelen az ismeretlen, akkor a tudás lehetőségei is végtelenek. Az ember lehetőségei is végtelenek, mert az ember: maga az önmagát megismerő tudás. A legfőbb értelem nem az embertől függetlenül létező valami a világmindenségben. Az ember - része ennek az értelemnek. Talán a legfontosabb része.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
A filozófiát nem lehet megtanulni. A filozófia a tudományok összesítése, amelyeket a tudást alkalmazó lángész szerzett meg magának.
Ám aki maga semmi, odakint sem talál rá immár semmire. Azt pedig, aminek lennie kell, önmagunk híján végképp nem pillanthatjuk meg még.
Azért helyeztelek a világ közepébe, hogy annál könnyebben láthasd meg azt, ami benne van. Nem teremtettelek sem mennyei, sem földi, sem halandó, se halhatatlan lénynek, úgyhogy mint saját magad szobrásza, magad vésheted ki vonásaidat. Állattá fajulhatsz; de szellemed szabad akaratából Istenhez hasonló lénnyé is újjászületheted magad.
Ha minden véges, ha mindennek van határozott eleje, közepe és vége, akkor miért kezdődött egyáltalán minden az első helyen? Mi az értelme, ha végül minden a Véghez vezet?
Ha valaki nem hiszi el, hogy az, amit világnak nevezünk, valójában nem is létezik, jöjjön vissza egymillió év múlva, és állapítsa meg, kinek van igaza. És ha már itt tartunk: valójában mi az idő?
Facebook
Pinterest