Idézetek a filozófiáról
Csupán hozzánk viszonyítva van édes, keserű, forró és szín, a valóságban csak atomok léteznek és az űr.
A filozófia stílusa tehát szita, mely megrostálja az olvasókat, minden mondat őre egy ostrom alatt lévő várnak, aki csak a jelszóval engedi át az embereket; mondatvetései nevelés és vizsga, kényszerítése az olvasónak, hogy ugyanabba az irányba feszítse meg egész gondolkodását, mint a filozófus: mert csakis a küzdelem belső utánacsinálása lehet termékeny megértés.
Képtelen vagyok bárkinek bármit megtanítani. Csupán elgondolkodtatni tudom az embereket.
Mindazokat a fogalmakat, melyekkel a végest a végtelenhez hasonlítjuk, mint: Isten, szabadság, a jó stb. logikai kutatás tárgyává tesszük. Pedig hozzáférhetetlenek az értelem kritikája számára. Ha nem volna olyan rémes, nevetséges volna, mily gőggel és gyermeki önelégültséggel szedjük szét az órát, vesszük ki játékszerül a rugókat - s azután mint csodálkozunk, hogy az óra nem jár többé.
Az emberi elme számára csak egy tartható álláspont van: a platonizmus.
Az európai filozófia nem más, mint egy sor Platónhoz fűzött lábjegyzet.
A filozófia nem amulett, ami megvéd a tévedéstől.
Én is szeretnék Dosztojevszkijről beszélgetni, de még inkább Dosztojevszkij-hős lenni. Milyen izgatóak azok az éjszakai tömegtalálkozókkal egybekötött eszmecserék! Bárcsak valaki végighallgatná, ahogy a világnézetemről beszélek egy éjen át úgy, hogy semmi menekülési esélye: odakint koromsötét, zord orosz tél.
Az egykori "rózsa" csupán név, puszta neveket markolunk.
Egyszer egy filozófus azt kérdezte: azért vagyunk emberek, mert a csillagokat bámuljuk, vagy azért bámuljuk a csillagokat, mert emberek vagyunk?
De mire jó Leverni a port egy tál rózsasziromról, Azt nem tudom.
Még nem dőlt el a kérdés, vajon az őrültség nem a legmagasabb rendű intelligencia-e.
Egy világnézet csak akkor bizonyul igaznak, ha a léthez és a világhoz fűződő viszonyunkat olyanná alakítja, amely aktív erkölcs vezette, mélyebb emberekké formál bennünket.
A gondolkodó ember szükségét érzi annak, hogy ugyanolyan tisztelettel adózzék minden rajta kívül álló életakaratnak, mint a magáénak.
A filozófia tenni tanít, nem beszélni, s arra késztet, hogy mindenki a maga törvénye szerint éljen, hogy élete ne mondjon ellent nyilatkozatainak vagy magának az életnek, hogy minden cselekedete egy színezetű legyen. (...) Mi a bölcsesség? Mindig ugyanazt akarni és ugyanazt nem akarni.
Facebook
Pinterest