Ravasz László

Az életet egyetlenegy alapérzéssel lehet boldogan leélni - pedig éppen erre gondolnak legkevésbé az emberek - a hála érzésével.

Egy szó, egy fillér, egy kézszorítás, ha áld, ha segít, ha szolgál, drágább kincs az minden diadémnál...

A jövendő teszi széppé az embert: a sejtett, áhított jövendő, amelyért dolgozni, szenvedni, áldozni kell!

Aki nem tudja betölteni azt a helyet, ahol ül s mégis be akarja tölteni, nem tehet mást, mint hogy a fennmaradó ürességet önmagába helyezi el.

Az illúziók a meghalt szépségek hazajáró lelkei, csak ott villóznak, hol temető van; de nekünk meg kell mentenünk a haláltól életünk rejtelmes szépségeit az által, hogy nem öljük meg azokat.

Legnagyobb vereség a világon: megszokni a rosszat!

Csoda csak a hit számára létezik; a csoda a hit világszemlélete, mert a tények és dolgok mögött a közvetlenül ható Istent tapasztaljuk meg.

Az igazi férfi számára a házasság: misszió. Az asszony számára: kultusz.

A föld nem lesz menny soha, de felfoghatja a mennynek a fényét és általvezethet oda.

Minden megalkuvás nyomorult és hiábavaló. A szív nem elégszik meg álpótlékokkal: a szív a személyes örökéletet kívánja.

A valóság (...) könyörtelen gyilkosa az álmoknak, márpedig az élet annyit ér, amennyi álom terem benne, mert az élet csupa alkalom szép álmokra.

Semmiből sem lehet az embert úgy megismerni, mint abból, hogy mi fölött csodálkozik.