Idézetek a felfogásról
A világ, és minden, ami benne foglaltatik, ellentétekben nyilvánul meg: van nappal és éjszaka, szeretet és gyűlölet... (...) A gond csak az, hogy az ember ezt a kettősséget többnyire összeegyeztethetetlen ellentétek sorának éli meg. Például boldogságot kizárólag a szenvedés ellentétének tekinti. Ez részben igaz is, másrészt viszont a kettő elválaszthatatlanul összetartozik, mint egy érme két oldala.
A gyöngédség se kisebb erő, mint az erőszak.
Néha a legjobb, ami tehetsz, hogy elengeded a félelmeidet, és megmondod az igazat. Még ha hazudnod is kell miatta.
Mit tegyél, ha nem szeretnek? (...) Én, mondom, elmenekülök. Úgyse vagyok ott, hiszen nem látnak, nem ismernek. Ahol az embert nem szeretik, vagy gyűlölik, ott nem is ismerik igazán - idegen.
Akit soha nem kérdeznek, az félig már mentes a hazugságtól. Mert szabad hallgatnia. (...) Akit kérdeznek, felelni szokott. S akkor már az is kérdés, hogy igazat válaszol-e.
A remény a legtöbb ember számára kifejezetten jó dolog, valami olyasmi, ami átsegíti őket a nehéz időkön. Egy szerencsejátékos számára azonban maga a vég. Azt sosem szabad kockáztatni, amit elveszíthet az ember.
Nem történt semmi jó. Igaz, nem történt semmi rossz... s már ez is nagy ajándék. Talán a semmi a legjobb az életben. S az a belső fény, amely áttör néha a helyzeteken, az emberen, az életen.
Minden választás egyben elutasítás is.
Nem tudtam, melyik oldalra álljak, hiszen amikor fültanúi vagyunk egy vitának (...), szinte soha nem maradhatunk teljesen pártatlanok; akaratlanul is rokonszenvvel vagy ellenszenvvel, elutasítással vagy szánalommal viseltetünk az egyik fél vagy valaki iránt, akiről beszélnek - ez az átka annak, ha látunk vagy hallunk valamit.
A kettő mindig sokkal több, mint az egy duplája.
A legnagyobb kilátástalanságban is van mindig valami megmentő, ha más nem, maga a kilátástalanság.
Sokszor elhangzik a kérdés: kinek jobb, annak-e, aki valaha látott, vagy annak, aki nem? Az én válaszom: annak, aki minél jobban le tudja győzni a látás hiányát!
Esőben rohansz az úszómedencéig - megmenekültél.
Az egyensúly lényeges. Ez minden jó, harmonikus kapcsolatra vonatkozik. Egyensúly a bűntudatban, szégyenben és lelkiismeret-furdalásban.
Az a művész, aki azt állítja, hogy nem értették meg, szinte mindig rossz művész, akit, sajnálattal mondom, nagyon is megértettek.
Facebook
Pinterest