Idézetek a felfogásról
A szépség valósággal csodákra képes. A szép nő minden lelki fogyatékossága - ahelyett, hogy undort keltene - valahogy rendkívül vonzóvá válik. Ezeknél a fogyatékosság is valami bájt lehel. Ha ez a báj eltűnnék, akkor hússzorta okosabb legyen a nő a férfinál, ha azt akarja, hogy legalább némi tiszteletet keltsen maga iránt, mert szerelmet úgysem kelt!
A közönséges emberi lény hajlik arra, hogy elnézze saját hibáit, és kihangsúlyozza, felnagyítsa másokét. Ez az ego módszere. Az ego akkor érzi jól magát, ha azt látja, hogy "mindenkinek oly sok a hibája, én viszont szinte hibátlan vagyok". A trükk egyszerű: nézd el a saját hibáidat, és nagyítsd fel mások hibáit - úgy, hogy ettől biztosan mindenki más szörnyetegnek fog tűnni, te pedig egy szentnek.
Mindig a jóval azonosítod magad, az erkölcsös viselkedéssel, és elhatárolod magad az erkölcstelen tettektől - annak ellenére, hogy csinálod őket. Így alakul ki a képmutatás.
Buddha azt mondja: sose vizsgáld, hogy mi helyes és mi helytelen, mert ha azt vizsgálod, hogy mi helyes és mi helytelen, akkor megosztott leszel, képmutató lesz belőled. Színlelni fogod a jót, miközben a rosszat cselekszed. És amint azt vizsgálod, hogy mi a helyes és mi a helytelen, kötődni fogsz, azonosulni fogsz... és persze a "jó"-val fogsz azonosulni.
A nagy tudású éppoly öntudatlan, mint te. A tudatlan és a tudós nem két különböző csónakban eveznek; ők útitársak. A különbség köztük csak az információ mennyisége - ami egyáltalán nem is különbség. Az nem olyan különbség, ami bármin is változtatna. Lehet, hogy én csak néhány dolgot tudok, lehet, hogy te egy kicsit többet tudsz, valaki más pedig ezer és egy dolgot tud, valaki más pedig lehet, hogy egy két lábon járó enciklopédia - de ez semmi különbséget nem jelent. Buddha nem a tudás embere, ő az értés embere - nem információval van tele, hanem a látás képességével. Nem gondolatokkal van tele, hanem meglátással - tisztasággal, a tükör tisztaságával, nagy tudatossággal.
A legtöbben mennek a nyáj után. Csak tudod, a birkákat levágják.
Kevés vágy, lendületes lélek; sok gond, gyenge egészség.
- Politika: érdekes, mint a háború és legalább olyan veszélyes. - De a háborúban csak egyszer ölnek meg, míg a politikában újra és újra megtörténik.
Mindenki önmagát látja a világban, és mindenki számára olyan a világ, amilyennek látja.
Az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.
Két ország közötti határ pont annyira választ el, mint amennyire össze is köt.
- Maga szerint nem adomány, hogy az ember csak előrenéz, és nem hátra? (...) - Rémes egészen elfelejteni a múltat... Mert akkor olyan, mintha meg sem történt volna. (...) Emlékek kellenek ahhoz, hogy az ember életben tartsa a múlt dolgait.
Ha nem ízleljük meg a legkeserűbbet, sose jutunk el a legmagasabbra.
A legnagyobb időpocsékolás, ha arról vitatkozunk, ki a hibás. Ez sehová nem vezet. Mindenki a saját szemüvegén keresztül látja a konfliktust.
Mi a gonosz? És mi a jó? Századokon át változott a felelet. Amit maga le szeretne mérni, nem más, mint a bűntudat vagy az ártatlanság tudata. De az ilyesmi semmit sem bizonyít.
Facebook
Pinterest