Idézetek a felfogásról
Az élet furcsasága, hogy néhány házasság részben tiszta szerelem, részben csupa csalódás. Néha pont az választja szét a házastársakat, ami máskor összeköti őket.
Mi lehet ostobább, mint egy ostoba, jólelkű asszony?
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Amikor jönnek, hogy de jó, vége a vizsgaidőszaknak, én: de jó, elfogytak a vizsgaidőpontok.
Az időérzékelés nagyban függ attól, az ember éppen mit csinál, mit érez.
Tudod, szörnyű látni, amikor ugyanolyan fiatal kínlódik a halállal, mint az orvos maga.
A szentet csak a penge vékony éle választja el a bűnöstől.
A hoszteszbár és az akvárium egyaránt állatkert, csupán a közönség más.
A valóság ugyanaz. Ami van, az van. Mégis, ahogy a mesében, az ember így is, úgy is értelmezhet valamely helyzetet.
Az egyetlen tévedés, szinte mindig, azt hinni, hogy az én szemszögem az egyetlen, amelyből az igazság megmutatkozik.
Az eső lényege ugyanaz, de a mocsarakban a töviseket növeszti, a kertekben pedig a virágokat.
A szeretet és a gyűlölet igenje mégis ugyanaz.
Talán nincs is akkora különbség a fény és a sötétség között. Végül is, ha nem lenne sötétség, mit emésztene fel a fény?
Ha szerelmed a dolgok abszolút lehetetlenségébe ütközik, például egy klastrom vagy a számkivetés áthághatatlan fala meredezik előtted, adj hálát Istennek, ha választottad viszontszeret, jóllehet látszólag néma és vak. Mert létezik számodra általa meggyújtott mécses a világban. És nem számít, hogy nem használhatod. Mert aki így hal meg a pusztában: gazdag, hiszen háza van valahol messze, jóllehet meg kell halnia.
Egyetlen paradicsom sem lehet olyan szép, mint az, amit magunk alakítottunk ki lelkünkben. És ami az egyiknek mennyország, a másiknak esetleg pokol.
Minél hamarabb elmaradsz a többiektől, annál több időd marad, hogy felzárkózz hozzájuk.