Idézetek a felfogásról
Kutyaszorítóban sok minden megfordul az ember fejében, és hogy a szándékok közül melyik lesz az erősebb, az tucatnyi faktortól függhet.
Nem úgy, ahogy te, én egészen másképpen nem értek semmit!
Az élet tagadhatatlanul kínál valamiféle kárpótlást a kövér embereknek... Valami ínyenc zamatot... olyan élvezetet, melyet gyakran megtagad az előnyösebb vonalakkal rendelkezőktől.
Ha nincsenek árnyékaid, a fényben sem lehetsz.
Vita, gáncs, apró szeretetlenség, a hiúság sebei - nyom nélkül elenyésznek. Ami igazán érintette a személyiségünket, húsz év alatt sem évül el, sajnos; csak a rálátás lesz szélesebb, s a megítélés szigora vagy a kétségbeesés lesz enyhébb.
Ha lenne egy világ, ahol az emberek bekötött szemmel járnának, vajon lenne ott valaki, aki megértené, hogy mit jelent az, hogy látni?
Aki megnyeri a partit, még nem biztos, hogy jól játszott. Csak abban lehet biztos, hogy elkerült egy döntő hibát, amelyet az ellenfél kihasználhatott volna.
A műhiba néha oly megfoghatatlan, mint a cseresznyepálinkában az illat: csak a mag zamata-e, vagy ciánt kevertek bele. Egy paranoiás a maga üldözési mániájával ciánnak szagolja az illatot, valaki más pedig, aki megszokta, hogy ennek így kell lennie, akkor se gyanakszik, ha közönséges szeszbe kevernek ciánt, és azt itatják meg vele.
Az éjszaka komoly dolog. Az éjszaka nem egyenlő a fény hiányával - valójában a nappal az, ami rövid időre megtöri a sötétséget.
Hülye voltam. Nem, csak öntelt. Néha nincs is olyan nagy különbség a kettő között.
Mindenki tetszése szerint ítéli meg a zajokat, csakúgy, mint minden mást; a zaj is lehet ártalmatlan vagy rendkívül zavaró, inkább minőségétől függ, mint mennyiségétől.
Sose akarj többet tudni a kelleténél! (...) Minél kevesebbet tud az ember, annál gondtalanabbul él. A tudás szabaddá tesz - de boldogtalanná is.
Csak az ostobák diadalmaskodnak az életben; a többiek túl sok akadályt vélnek fölfedezni, és már a kezdet kezdetén elbizonytalanodnak. Nehéz időkben az együgyűség a legfőbb kincs, varázsköpenyként takarja el azokat a veszedelmeket, amelyekbe a túlontúl okosak szinte megbűvölten rohannak bele.
Jobb, ha hasznos személyként igényt támasztanak valakire, bár nem éppen kifogástalan megfogalmazásban, mintha elutasítják azzal, hogy amúgy sem érnek vele semmit.
Gyakran éppen az a legkínosabb, ha a megszokottól eltérően cselekszünk vagy viselkedünk.
Facebook
Pinterest