Idézetek a felfogásról
Ha igent mondok valamire, tudnom kell, hogy ezzel mire mondok nemet.
Nincs a világon semmilyen tulajdonság, aminek ne az ellentéte adná meg a jellegét. Semmi sem létezik önmagában.
A tegnapi ember mindig tragikusan tudatlan a ma szemében. Ez keserű az élők számára... de a haladás szempontjából még rosszabb lenne, ha az ellenkező eredményre kellene jutnunk.
Kezdem belátni, hogy az embereket szeretni önzésből is kell, és haragudni rájuk csak nekünk lehet rosszabb, nem azoknak, akikre haragszunk.
Be sokan vannak, kik szerencsétlenek és nem képesek örülni a jónak, csupán azért, mert nem próbálták még a rosszat soha.
Ezer ember közül csak egy képes meglátni a Jupiter holdjait. Azért, mert a másik kilencszázkilencvenkilenc nem láthatja, még nincs okunk kételkedni a Jupiter holdjainak a létezésében, és még kevésbé indokolt az ezredik embert bolondnak nézni. (...) Nagyon is lehetséges, hogy a ma hallucinációi holnap tudományosan bizonyított tényekké válnak.
Minél idősebb lesz az ember, annál több distanciával képes rálátni az életére. Ez a távolság segít a gondolkodásban, segít abban, hogy a bent és a kint közötti ingamozgást el tudja végezni. (...) Ez a mozgás a szív ritmusával is megegyezik, amely az állandó igen-nem válaszok között ringatja az embert. Számtalan ilyenfajta ritmusból áll az életünk, akár a szerelemre, az ölelésre, akár másfajta emberi kapcsolatokra gondolok. A szerelem egyébként kiváló példa erre, hiszen egyik pillanatban eggyé olvadok a másikkal, a legközelebbi közelségben vagyok vele, de ez nem tarthat örökké, s amikor kívül kerülök, akkor ki is józanodom, távolságtartással szemlélem ugyanazt az embert, a szerelmem tárgyát. Így alakul ki az éleslátásunk.
Az Örökkévaló sok tükörben nézi magát, és minden tükörben egy másik arcát látja.
Ugyan ki szereti a csendes esőt, mikor eget zengető, mennydörgésekkel teli villámfényes zivatarban is gyönyörködhet?
Aki távolabbról néz, kevésbé ismeri a részleteket, de elfogulatlanabbul látja az egészet.
A "rossz" dolgok mindig valamilyen nyomós ok miatt történnek - rendszerint azért, hogy megtisztítsák a terepet a közelgő jó előtt.
A nagynak az, hogy nagy, ritkábban megy az agyára, mint a kicsinek az, hogy kicsi.
Mindenfélét tapasztalunk. És vagy a véleményünket igazítjuk, korrigáljuk a tapasztaltaknak megfelelően, vagy a tapasztalatainkat elemezzük úgy, átértékelve, meghamisítva őket, amíg látszólag igazolják a már előzetesen kialakult véleményünket. Az első esetben megismeréshez jutunk, a második esetben előítéletekhez.
Változtass a hozzáállásodon, és a Világ veled változik. Ne változtass, és a Világ akkor is változik, csak nélküled.
Mikor a szépet megismerik, felbukkan a rút is; mikor a jót megismerik, felbukkan a rossz is. Lét és nemlét szüli egymást.
Facebook
Pinterest