Idézetek a felfogásról
Ijesztő lehet rájönni, hogy tévedtél valamivel kapcsolatban, de nem szabad félni meggondolni magunkat, hogy elfogadjuk másként a dolgokat. Tudni, hogy már sosem lesz semmi a régi, jobb lesz, vagy rosszabb. Fel kell adnunk azt, amiben eddig hittünk. Ha elfogadjuk a dolgok állását, és nem azt, amiben hittünk, akkor megtaláljuk a helyünket.
Igen nagy különbség van aközött, ha az ember valamit szerelemből avagy hálából cselekszik. Az bizony meglehet, hogy egyik vagy másik lovag ne legyen szerelmes, azonban szigorúan véve a dolgot, hálátlannak semmi szín alatt sem szabad lennie.
Akit az egyik ember idealistának tart, azt a másik elmebajosnak tartja.
Ha a kényelmes jólét nem is teszi tisztességessé az embert, legalább megtartja a tisztesség útján.
Örülök, hogy élek, és kész. Illetve nem érdekel, hogy nem örülök, hogy élek, de ez végeredményben ugyanaz.
Aki soha nem próbálja meg a világot a magáétól eltérő nézőpontból szemlélni, s még kevésbé hajlandó besétálni egy efféle ismeretlen utcába, az megint csak elutasítja, hogy kikukkantson a saját magának épített, kényelmes világ falai mögül.
A humor is a valóságtól való visszahúzódás egyik formája.
Legtöbbször éppen a legkézenfekvőbb dolgokat nem vesszük észre. Azt tartja a mondás: "Szembeszökő, mint az orrod az arcod közepén." Ám mennyit vagy képes látni az orrodból, hacsak tükröt nem tart eléd valaki?
Bárcsak érezném, ahogy te érzel, mélyen a szívedben ott legbelül. Bárcsak láthatnám, ahogy te látod ezt a világot. De én máshogy érzem, és másképp látom.
A kíváncsiság a fegyelemsértés legtisztább formája.
Sohasem maguk a körülmények szabják meg a kedélyállapotunkat, hanem mindig a hozzáállásunk a körülményekhez.
Hogyan szeretheti az ember a fényt, miközben a sötétségben él?
A szégyen nem a bűn bevallása, hanem az elkövetése.
Nem a legkellemesebb pillanat az ember életében, amikor lenyakazzák, ez kétségtelen. De minden bajnak van jó oldala is, legyen bár mégolyan súlyos. Csak az áldozat igyekezetén múlik, hogy a bajból, ami rászakad, haszna és ne kára legyen.
A rossz lelkiismeret lényegében a saját lelkünkhöz szól, az együttérzésnek viszont a másik ember a tárgya, vagyis megszabadít a rossz lelkiismerettől.
Volt ez a memóriajátékom, amikor gyerek voltam... egy csomó kártya fejjel lefelé fordítva, sorba rakva. Mindegyik kártyán volt egy kép. Egyet megfordítasz, megnézed... aztán visszafordítod. Megpróbálsz visszagondolni, hogy merre volt a párja. Néha fogalmad sincs. A kártyák teljesen össze vannak keveredve és véletlenszerűek, de folytatod a felforgatásukat, és minél több kártyát látsz, annál jobban látod a teljes képet.
Facebook
Pinterest