Idézetek a felfogásról
Lopni valami nagyon vidám és mulattató dolog lehet. Talán oly vidám, oly mulatságos és oly boldogító, mint amilyen borús, szomorú és keserű az ellentéte: a tisztes kenyérkereső munka.
Sohasem egy külső problémát kell megoldani - hanem mindig önmagunkat.
Számos olyan ügyet meg lehet oldani a dolgozószobában, amelynél csődöt mondanak azok, akik az érzékszerveiktől várják a megoldást. Ahhoz persze, hogy ez a művészet a legmagasabb fokára jusson, a gondolkodónak föl kell használnia minden lehetséges adatot.
Volt egyszer egy világ, a világban egy bolygó, a bolygón egy földrész, a földrészen egy ország, az országban egy város, a városban egy lakás, a lakásban egy szoba, a szobában egy ember, s az emberben egy világ.
A mások általi kihasználás vagy manipulálás megengedése nem azonos a szeretettel. Inkább elárulása annak a személynek, akinek ezt megengedjük.
Börtönnek tudni a világot, s halálraítélt gonosztevőnek benne az embert - ez fanatikus gondolat; a kéjek kertjének hinni, ahol csupa gyönyör vár ránk -, ez egy szibarita révedezése. Azt gondolni, hogy a föld, az ember, az állat olyan, amilyennek a Gondviselés rendje szerint lennie kell - azt hiszem, egyedül ez méltó a bölcs emberhez.
Nem tudom, jól van-e így, de való igaz, hogy még a csacsiságok sem csacsiságok többé, ha értelmes emberek kellő arcátlansággal követik el őket. A gonoszság mindig gonoszság marad, de a csacsiság nem mindig az. Minden attól függ, kik és hogyan csinálják.
Az egyedüllét nem összetévesztendő a magánnyal. A magány az, amitől szabadulni akarsz, mert borzalmasan érzed magad benne. Magány az, amikor a másik embertől függsz érzelmileg.
Az időpazarlásnak két fő formája van: a sajnálkozás és az aggódás. Amikor a múlt fölött sajnálkozunk, rengeteg időt pazarolunk arra, hogy visszafelé nézzünk valamire, amin már úgysem tudunk változtatni. Amikor pedig a jövő felől aggodalmaskodunk, olyan események töltenek el szorongással, amelyek esetleg soha nem is következnek be. Ennek az a következménye, hogy elpocsékoljuk a napi energia- és idő-adagunkat.
Néha jó, ha teszünk egy lépést hátrafelé, és távolabbról pontosabban megvizsgáljuk, nem tudnánk-e életünket mégis más fényben nézni.
Nincs jogom másokat elítélni, mert "nem tudok szenvedni", márpedig meg kell szenvedni azért a jogért, hogy az ember mások bírája lehessen.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Ha szenvedsz, adj hálát Istennek! Ez biztos jele annak, hogy élsz.
Erkölcsi emelkedésünk mértéke kollégáink által elkövetett hibák, tévedések és bűnök számával egyenes arányban növekszik.
Melyik a valószínűbb? Az, hogy a világ megdönthetetlen törvényei megdőltek, vagy az, hogy te értetted félre őket valahogy?
Nem feltétlenül helyes valami pusztán azért, mert valaki az életét adta érte.
Facebook
Pinterest