Idézetek a felfogásról
A világ közepe nem ott van, ahol az ember született, hanem annyi középpontja van a világnak, ahány lakója.
A legnagyobb siker mindig az, ha adhatok nektek valamit, ami szebbé teszi a napjaitokat, ami erősít, ami útmutatást ad. Ez a legszebb siker.
Ha a kritikusaim azt látnák, hogy a Temzén járok, azt mondanák, hogy azért teszem, mert nem tudok úszni.
Minden problémád akkor oldódik meg, amikor felülemelkedsz rajta. (...) Ahhoz, hogy megoldd, új szempont kell, amire nem is gondoltál. Felülről kell tekinteni a bajra. Ugyanazt látod, csak máshonnan: magasról, bölcsebben, tisztábban.
A gyerekek, akármilyen szomorúan is hangzik ez, felnőttekké válnak: a szemük megromlik, és többé már nem vesznek észre bizonyos egészen fontos dolgokat. Legfeljebb időnként hiányolják őket.
Ne a létszámunk alapján ítélj meg bennünket - számold inkább a halott ellenséget, akiket hátrahagyunk.
Néha megesik, hogy köt az adott szavad, és nem teheted azt, amit szeretnél. Nem árulhatod el, mert nem csak a saját titkodról van szó.
Jobb szövetségben élni, mint nélküle halni.
Puha kis fészkünk rabjává válunk, tárgyaink tulajdonból tulajdonosok lesznek.
Annak, hogy valaki ilyen rendellenességgel világra jöjjön, legföljebb akkora a valószínűsége, mint a lottó ötösnek. Ha megnyertük volna, vajon nagy hangon kérnénk-e ki magunknak, hogy mért pont mi, mért pont most, és mért nem valaki más, valahol másutt?
Mindent másképp látsz az Élet szemüvegén át. A bajról kiderül, hogy jó, hogy van. A nehézségekről kiderül, hogy nem véletlenül vannak az életedben. A próbatételekről, hogy nevelnek, s erősebbé tesznek.
Mennyi csatáról szóló éneket hallottam már, s ezekben mindig csak azt, hogy a vereség is lehet dicsőséges. A valóságban, úgy látszik, nagyon kínos, mondhatnám, leverő.
Aki belülről lát valamit, az másképpen látja, mint aki csak kívülről látja.
- Te roppant büszke vagy az intelligenciádra - szólt a Mester az egyik tanítványhoz. - Olyan vagy, mint az az elítélt, aki büszke a börtöncellájának nagyságára.
Általános emberi probléma, de Magyarországon fokozottan az, hogy a többség a saját sorsának érzelmi elragadtatásában él, és képtelen a másik sors igazságait látni. Néha érdemes volna hátralépni.
Facebook
Pinterest