Idézetek a felfogásról
Az ember kívülről is szemlélheti a saját életét, és csodálkozhat azon, hogyan alakultak a dolgok, és milyen hibákat követett el. Igen, ez lehetséges. Kicsit eltávolodni jó, ajánlatos. Végleg, teljesen elmenni viszont veszélyes, és nem tanácsos.
Dekorációba és dicséretbe bele lehet fásulni, félelembe és fenyegetésbe nem, az egyik annál hatástalanabb, minél gyakoribb, a másik annál rémesebb.
A kikötő olyan, mint a dzsungel, csak nem terem annyi fa benne. De sokkal veszélyesebb. Tele van hajóval meg verekedéssel.
Néha egyszerűen le kell lépnünk a városból, hogy új perspektívából láthassuk a dolgokat, de nem mindig vesszük észre, hogy szükségünk van erre, mert ugye ahhoz új perspektíva kéne, hogy észrevegyük.
Valami legyen vagy nagyon édes, vagy nagyon keserű. Az átlagot nem szeretem.
Eleinte a gyom is virág, aztán a virág is szimpla gaz.
Kontroll: az csak börtön, amivel a civilizáció gátolja az önmegvalósítást.
True Blood - Inni és élni hagyni c. film
Ha az ember polgárok ezreiért szabálytalanul cselekszik, azt közérdeknek mondják; ha egyért teszi, akkor hivatali visszaélésnek nevezik.
A pénz értékét az adja meg, hogy mire fordíthatja az ember. Még akkor is, ha nem fordítja semmire. Egy úszó jégtáblán tízmillió dollár birtoklása nem jelent semmit.
Egy bölcs mondás szerint nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Hasonlóképpen egy gentleman nem a társaságnak, hanem önmagának borotválkozik.
Legszebb élet az artista aranyöregsége. Mert szakmánkban fordított értelme van a kornak. Amíg az artista fiatal, addig közel áll a halálhoz. Minden este meghalhat, és esetleg délután is, mérsékelt helyárak mellett.
Néha úgy tűnik, hogy az emberi viselkedésből annyira tökéletesen hiányoznak a szabályok, hogy nem is alapulhat szabályokon. De ez egy illúzió - és egy kicsit olyan, mintha azt gondolnánk, hogy a kristályok és a fémek szigorú törvények szerint jönnek létre, de a folyadékok és a virágok nem.
Nincs idegesítőbb a gyermeki csacsogásnál, és nincs szomorúbb a csendnél, ami utánuk marad.
Amikor azt mondjuk, hogy béna vagyok, szerencsétlen vagyok, bűnös vagyok, lehetetlen alak vagyok, akkor valójában nem a saját szemünkkel, hanem mások átvett tekintetével ítéljük meg magunkat. Egy olyan embernek a szemével nézünk, aki valamikor nem fedezte föl az értékeset, a szépet bennünk, és nem tudott velünk mit kezdeni. Ez pedig nem rólunk szól, hanem róla. Ezt a látásmódot megtanultuk, és azóta is ezzel a szemmel nézzük magunkat. Amikor elhangzik tőlünk egy önmagunkat gyalázó mondat, megkérdezhetjük magunktól: vajon ezek kinek a szavai? Vagy: kinek a szájába adnánk leginkább? Ilyenkor derül ki, hogy eredetileg nem a mi szavaink, de ma már mi ismételgetjük magunknak.
Vannak olyan dolgok, melyek se nem jók, se nem rosszak. Az az általános emberi vágy, hogy a világot két kategóriára osszuk fel, teljes mértékben érthető. Sokkal könnyebb döntéseket hozni, ha minden vagy fehér, vagy fekete. Csakhogy a világ ennek ellenére frusztráló, de színpompás marad. Mindent két kategóriába gyömöszölni lehangoló és hiábavaló igyekezetnek bizonyulhat.
Facebook
Pinterest