Idézetek a felfogásról
Maga a szerelem fogalmát belekényszeríti abba a képletbe, hogy "Minden vagy Semmi", és az én szememben ez a "minden vagy semmi" azt jelenti: "először Minden, aztán Semmi". És a semmi ott kezdődik, mikor a nő hazudni kezd.
Egy néprétegnek nem épp az a jellemző sajátsága, hogy ellentétekből van összegyúrva? Ezért nem ismerhető meg az első pillanatra, ezért kell minden oldalról megkerülni.
Csudálatos, hogy gyakran az őrültség eltalálja, mit az értelem s józan ész nem bírna oly szerencsésen megoldani.
Egy pad is válhat kényelmes fotellé, és egy kényelmes fotel is lehet priccs. Attól függ, kivel osztod meg.
A helyek új életre kelnek, ha az ember egyedül van bennük. A falak, a polcok, a gépek, mintha átalakuláson mennének keresztül, mint a játékok a gyerekszobában.
Aki a távoli hegyet nézi, nem veszi észre, milyen szép pitypang virít előtte. Aki az előtte virító pitypangot nézi, nem látja a távoli hegy szépségét.
Amikor irigyelsz valakit, sohasem az egész életét irigyled, csupán néhány kedvező részletét. Megrettennél, ha az egész életedet el kéne cserélni vele.
Legközelebb, amikor valami váratlan esemény gátolja a terveid megvalósítását, próbálj pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, ne akadályként tekints a történésekre! Keresd a rejtett ajándékot - a lehetőséget, amely áldásos lesz rád vagy a környezetedben lévő emberekre nézve.
Ha bizonyosak lehetnénk január 1-jén arról, hogy december 31-én meghalunk... Milyen más lenne a gondolkodásunk, munkánk, magunk viselete! Mennyi sok izgalmat ismernénk haszontalannak! Mennyi sok emberre néznénk több szeretettel! Milyen hálásak lennénk csak egy szép napos időért! Egy jó vacokért! Egy tányér ételért! Milyen érdeklődés nélkül olvasnánk a politikát, börzét és nyílt téri nyilatkozatokat! Milyen érdeklődés nélkül néznénk sok nyargalást, tülekedést, kiskalapácsot és nagykalapácsot, irigy nyálat és dühtajtékot, furkósbotot, rendjelet, rózsaszín levelet és selyem nyakkendőket. Pénzolvasást és telekkönyvi táblázásokat. S tovább is így.
Kudarcnak tartom, ha valaki félreismeri önmagát, képességeit, és ezért nem tudja megvalósítani azt, amit szeretne. Nem tartom kudarcnak, ha jót csinálunk, de mások irigysége, a rossz értelemben vett konkurencia miatt az mégsem sikerül. Az igazi kudarc az bennünk van.
Mindenki annyit ér, ahányan elmennek a temetésére.
Annyit a magam buta fejivel is tudok, hogy az emberi élet rendje olyasmi, mint teszem azt a halak élete a patakban. A nagy fölfalja a kicsit, amikor teheti, s a kicsi, ha okos, elbúvik előle a gaz közé. Na már most, ha én nadragulya magját szórom a patakba, attól mind megkerül, előbb a nagy, de azután a kicsi is, és hamarosan mind a hasukkal fölfelé úsznak a víz tetején. Hát ezt csinálják ma a világgal is. Bolondság magját vetik beléje, hogy így tegyék egyformává a nagyot a kicsivel. S meglássa, addig kísérleteznek, amíg mi valamennyien a hasunkkal felfele leszünk, akár a döglött hal.
Nem a múltból lesz emlék, hanem az emlékezetből lesz a múlt.
A világ kétféle emberből áll. Ha valami szerencse éri az első csoportot, az nem csak szerencsét lát vagy véletlen egybeesést, ők jelet is látnak benne, bizonyítékot, hogy odafent van valaki, aki vigyáz rájuk. A másik csoport puszta szerencsét lát, örömteli fordulatot. (...) Fogadok, hogy ez a csoport most mélységes gyanakvással nézi azokat a fényeket, számukra ez a helyzet kétesélyes: jól is elsülhet, rosszul is. De legbelül érzik, bármi történjék is, hogy egyedül vannak... és ez elég félelmetes. Igen, vannak tehát ők. De nagyon sokan vannak az első csoportban is, amikor ők nézik azokat a fényeket, az ő szemükben ez csoda, és legbelül érzik, bármi történjék is, hogy lesz valaki odafent, aki segít nekik, és ez nekik reményt ad. Azt kell eldöntened, melyik típushoz tartozol. Azokhoz, akik jeleket látnak, akik csodát látnak, vagy azokhoz, akik azt hiszik, hogy ez vakszerencse, vagy máshogy fogalmazva a kérdést: lehetséges, hogy véletlen egyáltalán nincs?
Kellő ismételgetés után minden hülyeség igazságnak tűnik.
Facebook
Pinterest