Idézetek a felfogásról
Egyszer sötétben kelni, hogy kalandra induljunk, az elviselhető. Két nap alatt másodszor, annak már mazochizmusszaga van.
Ha az ember nem kívánja, hogy a dolgok ne essenek szét, akkor nem szenved, amikor megtörténik.
Egyes szavak elegánsak, mások megsebeznek és elpusztítanak, de mindegyiket ugyanazokkal a betűkkel írjuk.
A koldus is gazdag, ha vágya nincsen, De koldusabb a templom egerénél A gazdag, aki reszket, hogy szegény lesz.
Az ügyvéd a győzelemben érdekelt, nem pedig az igazság kiderítésében.
A misztikus elégedetten sütkérezik a csodában és örömét leli a rejtélyben, amit nem arra "szántak", hogy megértsük. Ugyanezt a bámulatot érzi a tudós, ez azonban nem elandalítja, hanem nyugtalanítja; felismeri a mély értelmű rejtélyt, majd hozzáteszi: "De már dolgozunk rajta!"
Van, aki elfelejti a kérdést, van, aki megválaszolja, és olyan is, aki pedig megérti, hogy az egyetlen lehetséges út a cselekvés: mégis mindegyikük ugyanazokkal az akadályokkal találja szembe magát, és ugyanazoknak a dolgoknak örülhet.
Egy fotográfus (...) egy nagyítólencse szűk látókörén át nézi a világot. És megfigyelhetjük, hogy akik mindent felnagyítanak, azok általában szűk látókörű emberek. A szűk látókörű emberek nagyon keveset tudnak, de azt alaposan. Ezt megfigyelhetjük a compurzárnál. Mennél szűkebbre állítjuk a függönyzár nyílását, annál élesebben mutat az objektív.
A szenzáció az, ami összeköt látszólag egymástól távol álló eseményeket. Ezt jegyezze meg! Nem az esemény, az összefüggés kell itt is.
Ha mindent a "hasznossága" alapján ítélünk meg - azaz hasznos-e az életben maradásra -, akkor a leghaszontalanabb körforgással kerülünk szembe.
A tudomány adhatja meg az emberi lélek egyik legfelemelőbb élményét, a lenyűgöző csoda érzését. Ez a mélységes esztétikai gyönyörűség semmivel sem alacsonyabb rendű annál az elragadtatásnál, mint amit a zene és a költészet vált ki. Pontosan az ilyesmi avatja méltóvá és érdemessé az életet, méghozzá jóval hatékonyabban, mint ahogy véges mivoltáról győzne meg.
Minden ember, nincs kivétel, szívesebben néz fiatalt, szépet, ragyogót, mint öreget. Ez természetes is. (...) Ezért kell az embernek meggazdagodnia minden területen. Ne az legyen az egyetlen rá jellemző dolog, hogy fiatalon csinos volt.
Miért is kéne félnem a holtaktól? Az élők sokkal ijesztőbbek.
Legalább száz indokot tudtam volna mondani, amiért most nem kellett volna itt lennem, de egyik sem tűnt jelentőségteljesnek amellett az ok mellett, ami az ittlétem mellett szólt. Életben voltunk mindketten, és mindazokkal együtt, akik fontosak a számunkra. Ez maga volt a csoda.
A hasraesés (...) jó is lehet. Ha a bohóc hasra esik, azon mindig jót nevetnek. Nevettetni viszont jótétemény.
Facebook
Pinterest