Idézetek a felfogásról
Van abban valami megnyugtató, ha az ember rájön, hogy többé nincs vesztenivalója. A dolgok teljesen más perspektívába kerülnek.
A boldogságra arról a zajról lehet ráismerni, amit akkor csap, amikor elhagy bennünket. (...) A szerelem viszont éppen az ellentéte. Azt arról a felfordulásról ismered meg, amit a megérkezésével okoz.
A természetrajz azt tanítja, hogy a hattyú csak egy fenséges kacsa. Ha a földre lép, ez ki is derül róla. Ezért kell neki a tó tükrén maradni, büszkén úszni, díszesnek lenni a néma fehér méltóságtól. Madárnak lenni és nem repülni. Egy dalt tudni, de mindhalálig el nem énekelni.
Csak egy dolog van, ami rosszabb egy olyan fiúnál, akit utálsz: egy olyan, akit szeretsz.
Tulajdonképpen nem is hazudtam. Csak válogattam az igazságok között.
Az ördög valóságos, és ő nem egy kis vörös ember szarvakkal és farokkal. Gyönyörű is lehet, mert ő egy bukott angyal és Isten kegyeit élvezte.
A zsenialitás és az őrület között húzódó határ alig érzékelhető.
A kudarc csak egy másik ugródeszka a nagyság felé.
Egyre több ember lesz része az abnormális tábornak. Majd ezzel az idiotizmus normálissá válik.
Gyakran előfordul, hogy az ember szeretne mások szemével látni, de csupán azért, hogy igazolva lássa a saját nézetét.
Inkább azt bánom, hogy megtettem valamit, mint azt, hogy nem.
Sokkal jobb hibákat véteni, mint nem csinálni semmit.
Aki vitázik, az az igazságot, aki nem vitázik, az a boldogságot keresi.
Úgy tűnik, nagyon mereven és korlátoltan határozzuk meg az előny mibenlétét. Sok mindent hasznosnak vélünk, ami valójában nem az, más tényezőket pedig értéktelennek ítélünk, holott valójában sokkal erősebbé és bölcsebbé válunk általuk.
Mindig szem előtt tartjuk, milyen fontos szerepet játszik a boldogulásunkban a tekintély, a különböző erőforrások és az, hogy elit intézményekhez tartozunk. Az már ritkábban fordul meg a fejünkben, hogy az effajta előnyök mennyire behatárolják a választási lehetőségeinket.
Facebook
Pinterest