Idézetek a felfogásról
Ha valaki azt mondja neked, hogy hülye vagy, lehet, hogy nagyon szeret téged.
Közömbös emberekkel nem kellemetlen a találkozás, csak unalmas.
Egy újdonsült ara főz a konyhában. Ő vajon veszélyes lehet? A legtöbben nyilván azt válaszolnák erre, hogy nem. Pedig elég megtekernie egy gombot, és a gázrezsó azonnal tüzet okád. A mosogató alatt teli van gyúlékony vegyszerekkel. Ha a polcról leeső láboslavinát indítana, annak nem lenne jó vége, és egy akkora pengével, mint amekkora egy konyhakésnek van, simán meg lehet ölni egy embert. De senki sem tartja veszélyesnek, és igazából nem is az. Mert ő pontosan tudja, mit veszélyes és mit biztonságos csinálnia. Nem fog olajat önteni a lobogó tűzre.
A legfényesebb láng veti a legsötétebb árnyékokat.
Nem lehet másutt élni, csak emberek között, de a végső, a legnagyobb dolgokkal egyedül van az ember.
A fénykép az fénykép. Nincs ízléses vagy ízléstelen. Persze ha a linkre kattintva egy halott képe jön elő, a jó kisfiúk anyukája pert indít, de ha ugyanaz a fotó a Times honlapján díszeleg, Pulitzer-díjra jelölik.
Ha hibát keresel, hibát találsz.
Kétféle ember létezik a világon, ha valami nagyon rosszra fordul. (...) Mondjuk, van egy ház tele ritka festményekkel, szobrokkal és csodálatosan szép régiségekkel (...). És tegyük fel, hogy a tulaj, akié a villa, hallotta, hogy egy szörnyűséges hurrikán közeledik felé (...). Az egyik típus reméli a legjobbakat. Hogy talán a hurrikán meggondolja magát és irányt változtat. (...) A másik az úgy molyol, hogy a hurrikán pontosan az ő házát veszi célba, és az ő lakásán fog keresztültombolni. Ha az időjárásjelentés azt mondaná, hogy a hurrikán irányt vált, akkor ezt az ürge nem hiszi el, és arra jut, hogy a csapás menthetetlenül visszatér, hogy a házát a földdel tegye egyenlővé. Ez a második típus jól tudja, hogy nem árthat az, ha a legjobbat reméli, de a legrosszabbra készül.
Nem vizsgálok én semmit semmiféle más nézőpontból. Mindössze a saját gondolataimnak próbálok önző módon igazat találni.
Mesterem, ez a különbség a mi utópiáink közt. Ön a kaszárnyát akarja kötelezővé tenni, én az iskolát. Ön, ha az emberre gondol, a katonáról ábrándozik; én polgártársról. Ön azt akarja, hogy az ember félelmes legyen, én azt kívánom, hogy gondolkozzék.
Tulajdonképpen a dolgok soha nem változnak, csak az emberek. Mindössze meg kell találnom a számomra legmegfelelőbb nézőpontot, azt, amitől a legjobban érzem magam.
A temetőre az van kiírva: FELTÁMADUNK! Akkó má' jobb a kocsma, me' oda meg az, hogy SOSE HALUNK MEG.
Csodálatos dolog az ösztön. (...) Sem megmagyarázni, sem figyelmen kívül hagyni nem lehet.
A haragot egy nyeszlett fickó is könnyen elviszi a vállán.
Ha belénk szeret valaki, ha csak akárki is, az azt jelenti, hogy belénk lehet szeretni.