Idézetek a felfogásról
A rend és a káosz igencsak kétes fogalmak. Olyan ez a kettő, mint két iker, akik időről időre ruhát cserélnek. A rend és a káosz gyakorta átmegy egymásba, összekeveredik, ugyanúgy, ahogyan a kezdet és a vég. A dolgok nemegyszer bonyolultabbak vagy egyszerűbbek, mint első ránézésre hinnénk. Sokszor ez csupán nézőpont kérdése.
Szerintem szép vagy... szerinted nem. Pedig ugyanazt látjuk. Csak nem ugyanúgy. Mert ha önmagadat nézed, csak a szemeddel látsz. Ha a másikat, akkor a lelkeddel is. Ezért lehetsz örökre elégedetlen a tükörben látott képpel, és ezért tarthatom én ugyanezt a képet a világ legcsodálatosabb látványának. Téged.
Veszíteni nem ugyanaz, mint elfogadni, hogy nem nyertél.
A szerelem olyan betegség, ami akkor fáj nekem, ha elmúlik neki.
Az igazán ártatlanok azok, akik nemcsak ártatlannak vallják magukat, hanem mások is ezt gondolják róluk.
Az emberek egy része azzal van elfoglalva, miért történnek jó dolgok rossz emberekkel, míg mások arra kíváncsiak, miért történnek rossz dolgok jó emberekkel.
A fiatalok azt hiszik, hogy az öregek mind ostobák; de az öregek tudják, hogy a fiatalok ostobák!
Ha az ember tudja valakiről, hogy hazudik, akkor az már olyan, mintha az igazat mondaná!
Te, ifjú lévén, nem tudhatod, hogyan gondolkodik és hogyan érez egy idős ember. Az öregen viszont számon kérhető, ha elfelejti, milyen volt fiatalnak lenni.
A csend varázslatos és kellemes és olyan valószerűtlen. És még ha az élet nem is tartóztatható fel, néha elcsendesedik, és olyankor úgy néz ki, mintha megállna, mintha szünetet tartana. És ezekben a pillanatokban az ember úgy látja a saját életét, mintha távcsövön keresztül nézné. Attól függően, hogyan tartja a kezében, átfogó képet kaphat, vagy éppen az apró részletekbe tekinthet bele. És csodálkozhat. Vagy kétségbeeshet. Fellélegezhet. Gratulálhat magának. Minden lehetséges.
Először: a színek. Aztán: az emberek. Általában így látom a dolgokat. Vagy legalábbis így próbálom látni.
Láttál már farkast, aki rosszul alszik a birkák véleménye miatt?
Az elefánt szürke, de nem minden elefánt, ami szürke.
Ami a szemnek tetszik, és ami a kéznek tetszik, az ritkán ugyanaz.
A szeretőm fiús, görög leány, Lányos török fiú, ki egykor élt, Ahol tajtékot Aagis öble hány.
Facebook
Pinterest