Idézetek a fájdalomról
Tény, hogy a szenvedés élesíti a szellemet. De ha túlságosan élesíti, az ember belepusztul!
Életünk folyamán kétféle fájdalommal találkozhatunk. Az egyik, amelyet másoknak okozunk. A másik, amelyet elszenvedünk. A kettő mindig arányban van.
Mint szörny, kit rejt a felleg: Üvölt kínom. Az éj után esengek, Az éjt hívom. Háttal fordulok keletnek, Hol öröm árja reszket, Mert fénykarmával az ég Agyamba tép.
Szenvedj te is, úgy könnyebb lesz nekem!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Ha fáj valamid, keresd azoknak az embereknek a közelségét, akik szeretnek, és akik elviselik a fájdalmadat anélkül, hogy ítélkeznének vagy tanácsot adnának. Ahogy múlik az idő, egyre kevésbé fogsz a tegnap után sóvárogni, és egyre inkább odafigyelsz arra, amit a ma nyújt.
Csak az erős fordítja a szenvedést is javára.
Nincs ok a teremtő észben, Égen, földön hatalom, Oly erős, mint amit érzek miattad, a fájdalom.
Bobbynak semmi kedve nem volt arról beszélgetni, mit jelentett a tegnapi esemény. (...) Olyan volt, mint egy leeresztett labda. A szívem megszakadt a látványától, a nemrég még röpdöső madár most összetörten, szárnyaszegetten hevert a földön. Párszor megpróbáltam beszélni vele a dologról, de mintha csak rontottam volna a helyzeten. Nem sírt, nem könnyezett, és pontosan ez a csend volt, ami mindennél hangosabban üvöltötte el azt, amit szavakkal nem tudott volna kifejezni.
Néhány régi seb sohasem gyógyul meg igazán és a legszelídebb szóra is újra vérezni kezd.
Az életben az ember egymás után elveszti kedveseit. Rengeteg fájdalom marad az ember mögött. A sors elviselhetetlen szenvedések sokaságával képeszt el bennünket. S még csodálkoznak, hogy az öregemberek sokat beszélnek. A kétségbeesés beszél belőlük.
Anyuka beteg... Kis szivem, ma este Teneked még imádkoznod se kell, Hanem ha virágszemed lecsukódik, Repülj inkább a jó Istenhez el. S aranyhajad ha végigsimogatva Szelid mosollyal az ölébe von S megkérdezi: no Panka, mi az újság - Csak annyit mondj, hogy: apu sír nagyon.
A fájdalom nem éles fejsze, melynek Csapásától az élet fája dől... A fájdalom féreg, mely lassan, lassan, De nem fáradva, folyvást rág belől.
A szenvedés virága az égő dicsőségben bontja ki a bimbaját.
A szenvedés csökkentése érdekében meg kell különböztetni a fájdalmat magát attól a fájdalomtól, amit mi okozunk csupán azzal, hogy rá gondolunk. A félelem, a düh, a bűntudat, a magány és reménytelenség mind olyan érzelmi reakciók, amelyek képesek felerősíteni a szenvedést.
Pálca és kő tán csontot tör, de a szavak okozta sebek sosem gyógyulnak be. Főleg, ha olyan szavak marnak belénk, amikre sosem számítottunk.
Facebook
Pinterest