Idézetek a fájdalomról
Kifosztottad a testem, de vele a tiéd is kiürült. Nem mutattam, mert nem értetted fájdalmamat, mert érzéketlenséged érzékenységem megölte. Birodalmad a fájdalmon túl van.
Az állítás, hogy a szenvedés nemesít, ugyancsak inkább hangzik egy hamis felfogás önigazolásának, mint ésszerű állításnak - mert lehet ugyan, hogy akad, akiben a kín és a fájdalom magasztos érzéseket és gondolatokat képes kelteni, mégis többen lehetnek, akiket a szenvedés tönkretesz, megaláz, emberi mivoltukból kiforgat.
Mikor bántanak, megtanulsz gyűlölni. Másfelől viszont, mikor te bántasz másokat, haragot érzel, ugyanakkor bűnösnek is tartod magad. Azonban ha megérted ezt a fajta fájdalmat, akkor képes leszel kedves lenni másokhoz. A fájdalom ismerete segít nekünk felnőni, éretté válni. Felnőni pedig azt jelenti, hogy képes vagy mérlegelni a fájdalmat, és egyedül döntést hozni.
Elhitte, hogy megsajdul a szív, ha valami nagyon fáj. Mert megsajdult a szíve, és összepréselődött a bordái alatt. Mind ez ideig mosolygott, ha könyvben olvasta, vagy emberektől hallotta, hogy megsajdult a szívük. Azt hitte, csak kitalálás az egész. (...) Meg tud sajdulni a szív, és nemcsak az írók-költők találták ki ezt.
Az a hamutömeg, ami a szíve volt, s amely a mindennapos valóság legkeményebb csapásait is állta, a sajdító emlékezés első fuvallatára összeomlott.
Fájdalmat okozott neked. Mert a döntése egyszerre kétségbeejtő és megnyugtató is. Mert rossz, persze, hogy boldogtalannak látlak, hiszen én magam is annyi szenvedést okoztam... És mert jobban szeretném, ha most túlesnél a nagy fájdalmon, mint ha egész életedben szenvednél egy kicsikét. Mert azt azért látom, hogy minden ember szenved egy kicsikét, épp csak egy kicsit, csak annyit, hogy mindent elszúrjon...
Minden, ami örökre megváltoztatja az embert, kétfelé hasítja az életet: Előtte és Utána.
Egyszer ment a tévében egy dokumentumfilm az óriás tintahalakról, megmutatták, hogyan lövelli ki magából a szépiafestéket, amikor meg akar pattanni az ellenség elől. A gyönyörű fekete festék úgy sötét ködbe burkolta; ez volt az elterelő hadművelet. Ilyen érzés az alkohol is a véremben. Ez a tintahal festéke, és el fog vakítani engem, hogy megléphessek mindentől, ami fáj.
Ha nincs más lehetőség, az elme megtanulja kizárni a fájdalmat.
Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük.
A csend nagyobb fájdalmat okozhat, mint a legnagyobb lárma.
A nagy tragádiákat mindig túlélik az emberek, csak a kis kellemetlenségeket képtelenek elviselni.
A bánat még a legerősebb és legfegyelmezettebb elméket is megzavarhatja.
Anyám betegsége akkor tudatosult bennem először, mikor apám visszadobta a halat a tengerbe. Aznap este éhesen feküdtünk le. Apám azt mondta, azért, hogy megértsük, mi az üresség.
Mindannyiunk életében elérkezik a magányosság felismerésének pillanata. Amikor szenvedünk. Legyen bár csendesen sajgó vagy élesen ordító fájdalom a testünkben, vagy akár gondzakatoló kilátástalan jajkiáltás a lelkünkben, tudjuk: a szenvedésünkkel egyedül vagyunk. Aki szenved - magányos. És aki magányos - szenved.
Facebook
Pinterest