Idézetek a fájdalomról
Sütkérezem elálmodozva A bágyadt, őszies napon. Lelkembe' nincs virág, verőfény, Csak hervadt, néma fájdalom. Tévedt madárként egy-egy emlék Repűl át néha szívemen, S szelíden, könyeimet áldva, Te újra megjelensz nekem.
Bár megmondhatnám nektek, hogy ugyanaz vagyok, aki voltam! De játszanom kell a szerepemet. Méghozzá jól. Közben pedig lezárt szemhéjam mögött a könnyek egyenesen a lelkembe folynak. Vajon, ha megtelik, akkor megfulladok?
Kívánalom? Csodálat? (...) Ez mind mulandó, romlandó maszlag. Ráadásul mind csak a hiánnyal, a veszteséggel teljesedhetnek ki igazán, mert vannak dolgok ebben a világban, amelyek annál szebbek, minél fájdalmasabbak.
Azt hiszem, könnyebb annak, aki fájdalmát szabadon kitárhatja, mint aki kénytelen egészen a szívébe zárni.
Romok alól nincs aki mentsen már nem a fájdalom a részvét rettent mert ha sorban kell állnom SORvadok hisz nem büntetés ez de kegy sem.
Vannak dolgok, amiket egy "sajnálom" nem hoz helyre. Van olyan fájdalom, ami túl mélyre hatol, hogy valaha is meggyógyuljon olyan egyszerű dolgok által, mint a szavak. Nem számít, bármennyire is komolyan gondolod őket.
S ha egyedül maradsz a fájdalommal, szólj így: "Tessék, fájdalom. De akárhogyan fájsz majd, tudom, hogy ez rendben van így: mert ember vagyok."
El nem gondolhatom, Mivel érdemeltem; Csak szenvedtem eddig Ebben az életben.
A lélek fájdalmánál nincsen súlyosabb sérülés. A sebek begyógyulhatnak, de az igazi fájdalom nem gyógyul és nem enyhül, és gyógyírja csakis a halál lehet.
A tragédiák állítólag edzik a lelket. Érzésem szerint engem különb emberré tett a tengernyi bánat, aminek tanúja voltam. Kegyetlen árat fizettem érte, nem mondhatnám, hogy megérte, viszont ma már pontosabban el tudom választani a lényegest a lényegtelentől. És jobban átérzem az emberek fájdalmát.
Vannak tragédiák, amelyekre felkészülhet az ember (...), de előfordulnak hirtelenek is, amelyek egyik pillanatról a másikra változtatnak meg mindent. Ahogy az én életemet is. Volt a tragédia előtti - és van ez a mostani. A kettőnek fájdalmasan kevés köze van egymáshoz.
Nem hiszek abban, hogy a szenvedés nemesít. Ahhoz már olyannak kell lenni, hogy nemesíthessen. Akit a szenvedés nemesít, az extra jellem. De mi átlagosokkal számolunk. És különben is: lehet, hogy a szenvedés nemesít, de az állandó gyötrelem elpusztít; a szegénység megedz, de a nyomor elnyomorít. Szenvedés nélkül nincs emberi ember, anélkül nem tud semmit. Buddha is a szenvedés által lett Buddha. De: szenvedésben sose volt hiány. Inkább azt kell kérdezni: mi a még elviselhető szenvedés?
Adj szót a fájdalomnak; a bánat, amely nem beszél, addig szorítja a megterhelt szívet, amíg az megszakad.
Egy harcos nem keresi a fájdalmat, de ha a fájdalom eljön, felhasználja azt.
Valamely Isten-fejen állok, Mert így birom a birhatatlant, Mert így birom el a szivemet, Ezt a jó és mégis rossz katlant. Állok, várok, nézek riadtan, Sehogysem bizok az Időben S a fájdalmaim kiömlenek Áradt tavasz-vizekként bőven.
Facebook
Pinterest