Idézetek az emberismeretről
Micsoda szamár egy kor ez! Milyen ragályos az ostobaság húszéves korban!
Nincs a világon olyan szeretet, amely teljességgel érdek nélkül való. Akármilyen keveset, de várunk valamit viszonzásul azért, amit adunk.
Nincs nagyobb csoda, mint maga az ember és nincs ostobább, mint maga az ember, amikor hisz más csodákban.
Az emberek általában sokáig, túl sokáig képesek ragaszkodni szép ábrándjaikhoz.
Tudott dolog, hogy amit a műveletlen vagy félrevezetett tömegnek sokszor elismételnek, az a legtöbb agyban hamarosan az axióma, a bizonyításra nem szoruló alapigazság körvonalait ölti.
Az emberek magukat tartják a legcsodálatosabbnak fajtársaik között. Arra mondják csak rá, hogy szeretik, akik tökéletesen ki tudják elégíteni a vágyaikat.
Az emberek többségének előzékenyen kihagy az emlékezete, és ez teszi lehetővé, hogy békében éljenek. Mindaz, amiből életük szövedékét szőtték, egyszerűen megszűnik a számukra.
A jók jók, a rosszak meg rosszak, és nincs az az erő az Univerzumban, ami meg tudná ezt változtatni.
Szíve arany, keze vas, szorgos, derekas!
A barátnak nem kell csizma, se cifra köntös, se ló, se pénz, se semmiféle kincse a földnek. Mert a barát nem földi ember. Égi. Ezen a földön csak idegen.
Sokan csodálkozni fognak, miként képzelhettem el ilyen lényt, aki minden hősömnél gyűlöletesebb. Sohasem lesz hát mit mondanom az erénytől csöpögőkről, akik a homlokukon hordják a szívüket? A "homlokon hordott" szíveknek nincs történetük; de ismerem a sártesttel elegyedett, rejtett szívekét.
Az az ember, aki a rossznak örül, beteg, tehát gyógyítani kell. Nem kirekeszteni kell, hanem gyógyítani. Nagy baj, ha kirekesztjük, mert akkor onnét küzd.
Természetünk mélyén valamiféle kárhozatos kettősség van. A gondolkodó elmék, életük döntő pillanataiban, legszívesebben lemondanának az eszükről: az történjék, amit ösztöneik akarnak. Mert nagyon jól tudják, ha más történik, eszükkel úgyis a meg nem történt dolgok csomóit bogozzák hiábavalóan. Fordított a helyzet az ösztönlényeknél. Ők pedig a megvilágosodás ritka és nagy pillanatait várják, az értelem eléjük csobbanó mentőövét.
Az a nagyobb bolond, akit egy másik bolond bolonddá tehet.
Nem vagy rossz, csak rossz döntéseket hozol, és ez nagy különbség.