Idézetek az emberismeretről
Kell téged arra figyelmeztetnem, hogy az életben sohase ilyen egyszerű: korrekt, inkorrekt. Annyiféle rugó van bennünk, hogy lehetetlen mindet számon tartanunk.
Vannak emberek - és asszonyok is - akik túlságosan drágán kénytelenek fizetni minden örömért. Valahogy ellenük esküszik minden, pedig talán nem rosszabbak azoknál, akik büntetlenül követnek el hasonló vagy még nagyobb rosszat. Mintha egynek kéne szenvedni sok más helyett és annyit, hogy az tökéletesen elegendő legyen valamennyinek.
A legravaszabb ember sem tud úgy eldugni valamit, hogy a másik, ha nagyon akarja, meg ne találja. Idő és energia kérdése az egész.
Vigyáznunk kell társaságban azokra az emberekre, akik soha nem asztalszomszédjukhoz, hanem mindig az egész társasághoz beszélnek, azt akarják, hogy minden szavukat minden jelenlévő hallja, zsugorian vigyáznak arra, hogy egyetlen szavuk se guruljon asztal alá, állandóan történetkéket mesélnek, előadásokat tartanak a maguk kiválóságának bizonyítására és a társaság elbűvölésére. Az ilyen embereket kedvelik és szívesen hívják társaságba, mert elfoglalják a jelenlevők eszméletét, érdekességet és néha jókedvű hangulatot nyújtanak az egybegyűlteknek. De ezek az emberek hamis próféták: nem az fontos nekik, amit mondanak, nem is, hogy meggyőzzék azokat, akikhez beszélnek; egyes-egyedül saját hiúságuk kielégülése fontos nekik. Az ilyen emberek társaságát tanácsos gondosan kerülni.
Kétféle szerelmi vétkező van, testi és szellemi. Az előbbi fajta csak testi birtoklásra törekszik, érzéki kívánásában telhetetlen, és sajnálja, hogy nem teheti a világ valamennyi szép asszonyát és lányát a maga gyönyörének zsákmányává.
Nem biztos, hogy aki tűzbe jön az elveiért, tűzbe is menne értük.
Némelyeknek megadatott a gyors felfogás, a bonyolult részletek érzékelésének képessége és a természetes éleslátás a jellem megítélésében, röviden az, ami a hosszú tapasztalatnál is többet ér...
A túlságosan engedékeny, határozatlan jellemben az a legfőbb rossz, hogy még abban sem lehet megbízni, ha valami befolyás érvényesül nála. Az ember sohasem lehet bizonyos benne, vajon a jó befolyás tartósan hat-e. Bárki megingathatja; aki hát boldog akar lenni, legyen állhatatos.
Minden cinikus emberben egy kiábrándult idealista lakozik.
Szóval gondolkodik, mi? Nem is olyan rossz elfoglaltság. Manapság mindenki csak ide-oda szaladgál. Ha az emberek nyugton ülnének, és elgondolkodnának egy kicsit, mielőtt cselekszenek, sokkal kisebb volna a zűrzavar.
Ha az emberben egyszer kialakult az a kényszerképzet, hogy csak ő tudja, ki élhet és ki nem, félúton van afelé, hogy a lehető legveszélyesebb gyilkos váljék belőle, arrogáns bűnöző, aki nem a haszonért, hanem az elvért gyilkol.
- Bár a részletek eltérhetnek, a lényeg ugyanaz. Bármily furcsának tűnjék is, a bűnöző mindig így árulja el magát. - Az ember minden eredetiséget nélkülöző állat.
Egy rémült, ideges ember könnyen a kétségbeesésbe hajszolható. Ha sarokba szorítják, patkány módjára viselkedik.
A gyilkosok nagyon is hasonlítanak a hétköznapi emberekhez, és úgy is viselkednek. Kedvesek, csendesek, jó modorúak, és gyakran igen értelmesek.
Aki mindent hisz - gyanakszom rá, hogy buta. Aki semmit sem hisz, csak amit testi szeme láthat - arra már nem is gyanakszom...
Facebook
Pinterest