Idézetek az emberismeretről
Sok kicsinység van abban, ha valaki naggyá akar lenni.
A sekélyes emberek gyorsan felépülnek. Párnába hiába bokszolsz.
Csak az ember annyira kegyetlen, hogy élvezettel nézze végig a saját fajtársainak halálát.
Az emberek furcsamód szeretik érthetetlen szabályokhoz kötni magukat.
Ugyanazok a kérdések foglalkoztatnak, ugyanaz a fáradtság gyötör, ugyanazok a félelmeink, az önzésünk és a nagylelkűségünk. Nem vagyok idegen, mert amikor szükséget szenvedtem, kaptam. Amikor kopogtattam, kinyílt az ajtó. Amikor kerestem, találtam.
Semmit sem lehet a kétbalkezesek ellen bebiztosítani, mert a kétbalkezesek rendkívül találékonyak.
Sohasem éreztem magam kényelmesen e világ skatulyából kihúzott, csillogó-villogó teremtményeinek társaságában. Az élet megtanított, hogy a megbízható és őszinte emberek általában azok, akiknek a külseje már kissé ütött-kopott. Nem mindig, de általában.
Furcsa szerzet az ember. Alighogy belecsöppen, máris beleszokik a jóba, természetesnek tartja, hogy teljes körülötte a komfort.
Az emberek változásra vágynak, de közben azt is akarják, hogy minden maradjon a régi.
Manapság az emberek túl nagy fontosságot tulajdonítanak a megértésnek, miközben senki sem érzi biztonságban magát.
Mindenkinek vannak titkai. Mindenki követ el hibákat, vétségeket. Csak vannak olyanok, akiknek ezt sikerül eltitkolniuk.
Mindig az kell mindenkinek, ami nem lehet az övé. És ebben nem különbözünk.
A szkeptikusokban meg az ateistákban az az érdekes, hogy mindig egyet keresnek: bizonyságot. Csak azt nem tudom, mi lenne, ha egyszer rátalálnának.
Még rendesen fellázadni se tudunk. Csak elképzelni, hogy fellázadunk. Mondjuk, még elkezdeni is. De folytatni, meg végigcsinálni... azt már nem. Egyszerűen alkalmatlanok vagyunk a válságokra.
Azon törtem a fejem, miért van az, hogy akadnak emberek, akik a megpróbáltatásoktól keserűvé és megtörtté válnak, mások viszont erősebben és együttérzéssel telve keverednek ki a nehéz helyzetekből. Egyszer azt olvastam, hogy ugyanaz a szellő, amely bizonyos lángokat kiolt, másokat még nagyobb erőre szít. Még mindig nem tudom, én miféle láng vagyok.
Facebook
Pinterest