Idézetek az emberismeretről
Az ember majd minden bűnre képes, csak hogy ne kelljen magát bűnösnek tudnia.
A súlyos szellemi feszültségben lévő ember éppenséggel nem akkor tesz olyat, amit korábban sose tett, amikor fel van dúlva. Reflexei a legkisebb ellenállás vonalán haladnak. Meglehet, hogy izgatott állapotban valaki pizsamában jön vacsorázni - de az a saját pizsamája lesz, és nem valaki másé.
Az emberek olyanok, hogy egyik se akar kevesebb lenni a másiknál, ami az egyiknek van, rögtön kell a másiknak is.
Az ember egyre vénül, verset ír, tanít... "Csak ülj a földre és beszélj az égre." S nem ül le. S nem beszél. Felnő, és azt se tudja, hogy mivégre.
Csodás álmai vannak ennek a gyönyörű fajnak. De annyi szörnyűségre készteti gyengesége.
Fakókék, meglehetősen ravasz tekintetű szem - ezt a szempárt a gyönge megfigyelők gyakran társítják a tisztességtelenséggel. Mégis: vannak hazugok, akik merész és bizalmat keltő tekintettel néznek az ember szemébe.
Az ember képes jót cselekedni, de az ösztönei közel sem jók. Vagy Isten nem létezik, vagy elképzelhetetlenül kegyetlen.
Némelyeknek mindig kell valami, ami ellen uszíthatnak. Ilyesmivel trükkösen el lehet terelni a figyelmet a sokkal fontosabbról.
Tévedni emberi dolog és ő egész életével bizonyította, hogy valóban - ember!
Az vagy-e, ki voltál? Aki szépen szóltál. Az vagy-e, (voltál-e) akinek láttalak, véltelek?
Gyakran a legcsendesebb és legbéketűrőbb emberek képesek egészen hirtelen és váratlanul erőszakos cselekedetekre, éppen azért, mert ha az önuralmuk összeroppan, akkor az összeroppanás teljes!
Az ember mindig azt hiszi, hogy az ifjúságának napjai a legjobbak.
Különb s különb poklok jutnak nekünk, és mindenki azt hiszi, hogy a másiknak jutott a jobbik.
Csomó dolog van, amiről az emberek azt hiszik, nem képesek megtenni, de amikor muszáj, rájönnek, hogy mégis megy nekik.
Furcsa bogara az Istennek az ember. Csak a lepke győz le minket az ostobaságban, midőn pörzsölt szárnnyal megint a gyertyafénynek rohan.