Idézetek az emberismeretről
Végeredményben az ember mindenféle élethelyzethez hozzáidomul, az válik számára valósággá, másfélével fel nem cserélhető közeggé. Hiszen a korábbi állapot reménytelenül, visszaidézhetetlenül elsüllyed és (...) az ember ugyanúgy él, mint addig, csak éppen utánozza önmagát.
Jóságában, tisztességében, becsületében soha nem lehet legyőzni az embert. A rossz, a gonosz, a becstelenség, tisztességtelenség erői ideig-óráig felülkerekedhetnek, (...) de végérvényesen nem nyomoríthatják meg az embert. A jóság, az igazságosság, a tisztesség. a becsület igénye olyan mélyen él bennünk, oly szüntelen jelenvaló, hogy nem lehet olyan helyzet, nem lehet olyan dilemma, melyben ne tudna eligazítani bennünket, melyben ne lenne képes meghatározni egyedül helyes magatartásunkat. Lelkiismeret, ha tetszik, szokrátészi hang ez, mely csendben marad, ha jót teszünk, de rögtön megszólal, tiltakozik, ha rosszra készülünk. Ettől van az, hogy a gazember mindig tudja, hogy gazember s ezért nem menthetjük fel a bűnössége alól.
Az ember két dologra hány fittyet: arra, ami nem fontos, és arra, amit nem hisz fontosnak.
Természete már ez az embernek, előbb gondol az övéi sorsára, aztán a magáéra.
A dühöngő ember korántsem olyan veszélyes, mint az, aki hideg fejjel küzd.
Az ördög sem rokonszenves, és mégis jobban kedvelik, amikor gonosz, mint ha bölcsődalokat énekelne. Az ember ragaszkodik az illúzióihoz.
Úristen! Micsoda óriási különbség e kettő között: ismerni az embereket, és hasznát venni az emberismeretnek.
Évszázados tapasztalatok bizonyítják, hogy a földműveléssel foglalkozó emberek erkölcsösebbek, tisztábbak, nemesebbek, fennköltebb lelkűek.
Az erős letiporja, széttépi a gyengét; a gazdag leigázza, kifosztja a szegényt; a boldog (aki szánnivaló balgaságában boldognak hiszi magát) megcsúfolja a szerencsétlent, elorozza az elesettek vigaszát.
Szórakozottság rapszódiája: mindent elfelejt, ami eszébe jut; csak átcikáznak rajta a gondolatai; csillaghullásból álló éjszaka a szellemi élete.
"Ellóversenyezte a pénzét" - ugye, hogy idegenkedünk az ilyen embertől? "Lóversenyre jár" - bélyegzi meg a közhit a könnyelmű embereket. Pedig tízezrek járnak egy-egy versenyre - ilyenek is, olyanok is, könnyelműek is, fegyelmezettek is!
Annak, akit a szeretettől elzár az élet, lassan az is élvezetévé válik, hogy a gyűlöletét nyíltan kimutassa.
Tudja-e, miben különbözik a férfi a nőtől? A járásában. A férfi a kocsmába jár, a nő mások után.
Az emberi szenvedély olyan megszámlálhatatlanul sokféle, mint a tenger fövenyének homokszemei, egyik sem hasonlít a másikhoz és az alantasak csakúgy, mint a magasztosak - eleinte engedelmeskednek az embernek, csak később válnak félelmetes zsarnokává.
Ha valaki kilenctized részben csupa jó tulajdonságokból áll, s csak egytized részben ostoba, az már elég ahhoz, hogy szamárnak nevezzék.
Facebook
Pinterest