Idézetek az emberismeretről
Ha jót akarsz, ne ítélj elhamarkodottan. Magadat csapod be, ha nem figyelsz minden mozzanatra, ha üres hólyagnak, ostoba fajankónak tartasz bárkit is, mert nem érted, mert a véleménye más.
Örök igazság az, hogy nem szereti az ember, ami reá nem tartozik; ami közelébb illető, az vonzza magához: a reá illő, néki használó igazságokat keresi. Kicsinosodott ész kell ahhoz, hogy a közönséges s széles terjedésű igazságokat kedveljük; a gyermek olvasónak és a gyermekded nemzetnek közel kell találni az igazságok mellett az utilét vagy a dulcét, mert azokat messze nem tudja keresni.
Csak az az ember lehet szabad, akinek van bátorsága arra, hogy hiteles választások során át maga teremtse meg a maga világát. Aki nem vállalkozik erre, vagy kudarcot vall, azt leigázzák a mindennapi élet rutinjai.
És most már azt is tudom, hogy aki okosabb és elszántabb, az uralkodik rajtuk! Aki mindent mer, annak van igaza előttük! Aki mindent félrerúg, az a törvényhozójuk, aki a legtöbbet mer, annak az igaza a legerősebb. Így volt öröktől fogva, és így lesz mindig!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Ha találkozom valakivel, aki túl sokra tartja magát, és szünet nélkül dicsekszik, mindig arra gondolok, hogy az egész valamiféle titkolt kisebbrendűségi érzés ellensúlyozása.
Azok, akik oly könnyen bevezetnek valakit a gyalázat lajstromába, roppant nehézségeket támasztanak, ha arról van szó, hogy valakit töröljenek onnét.
Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés.
A középutat megtalálni nem a mi szokásunk. Azon való törekedés miatt, hogy komorok, kedvetlenek ne legyünk - enyelgők, aprólékosak és gyermekeskedők lettünk.
Nagy, de ritka az a tudós, a mely mint a fülemile magányos völgybe rejtezzen, és a hallgatók elöl elfusson, hogy a torka vérzéséig énekeljen.
Ha olyan szerény volna, mint tehetsége: ki tudna róla?
Az emberek föllépéséből ki lehet olvasni, hogy kicsodák, mit csináltak eddig, honnan jöttek és mi a szándékuk.
Amit sokszor hallunk, a szokás végre elhiteti velünk, és a habituált hazug végre önnön fillentéseit is elhiszi.
Az ember gyanakvó és féltékeny lény. Ha valaki olyannal találkozik, aki jobb nála, akkor megpróbál abban hibákat találni.
Ha az ember beletartozik egy körbe, előbb-utóbb megtanulja felismerni a magafajtáját.
A gőgös nem mellé, hanem szembehelyezkedik embertársával. Nem az a gőgös, aki tudja, hogy ő kicsoda, hanem az, aki gyarlóbb vagy szegényebb embertársaival hasonlítgatja össze magát. Nem gőgös az, aki tudja, hogy egy Isten ébred lelkének bölcsőjében, aki előtt nyitva állnak az egek. Csak az gőgös, aki elfelejti, hogy honnan eredt, különbnek képzelvén magát a legutolsó teremtménynél, és lekicsinyli, gúnyolja, megveti őket.
Facebook
Pinterest