Idézetek az emberismeretről
Életünk során szerepeket játszunk, megannyi maszkot váltunk. De az nagy baj volna, ha a mennyországban csak a maszkunkon keresztül ismernénk meg egymást.
Sok szemrehányáson kell majd túltenned magadat. (...) Az emberek szerint ugyanis bárhol adunk bármit, azt máshonnan lopjuk el.
Gyűlölöm a könnyen elérhetőt. És nem ember, aki nem áll ellen. Legfeljebb hangyaboly, amelyben már nincsen Isten. Kovásztalan ember.
Mint köztudott, a butaság az emberi szellem terméke, magából táplálkozik, és másokat is táplál, olykor bántó is tud lenni, de alapvetően mégsem az. Gyakran a butaság kedves is, bizony lehet valaki olyan kedvesen buta, hogy nemcsak elnézzük neki, de még kedveljük is a butaságát. Sőt azt szeretjük benne a leginkább!
Világunkban csak akkor jutunk gyengédséghez, ha fizetünk érte. Talán a másvilágon nem így van - ki tudná azt?
Ha igazán ismernél, minden, amit rólam hiszel, megváltozna.
Félünk a szeretettől és vonzalomtól! Az önhittségnek is megvan a maga mohósága.
A kétkedés emberi dolog. Emiatt akarnak az emberek isteniek lenni.
Rossz kerék mindig hangosan csikorog. Üres kalász mindig magasabban áll.
Az emberi öncsalásnak sok formája van.
Annyiféle ember vagy, ahányan néznek és ahányan szeretnek és ahányan nem. Egymást gyűlölő személyek mindig azonosan érzékeltetik a másik utálatosságát. Ezért teszed okosan, ha közelről megszemlélsz valakit, mielőtt ismeretlenül elfogadod róla mások méltató vagy dorong ítéletét.
Kisdednél védtelenebb, aki nincs felvértezve mézesmázosság, talpnyalás ellen, aki játszva manipulálható.
Az én fejemben három bűnözői típus él. A "basic", szociális alapon bűnözőnek már a családja is ezt az ipart űzte, ő az, aki az anyatejjel szívja magába a deviáns magatartást. A második csoport részben fedi az elsőt: tagjai akár rendes emberek is lehetnének, de egy élethelyzet vagy társaság átrántja őket a túloldalra, gyakran csupán egyetlen alkalomra. A harmadik kategória a legszűkebb, de talán a legveszélyesebb: idetartoznak a fehérgalléros bűnözők. A három típus csupán egyetlen helyen érintkezik: a börtönben.
Egyes emberek, főleg nők szép arca egyszerre veszít a hatásából, rosszabb esetben meg is csúnyul, vagy csak jellegtelenné válik, ha az illető lehunyja a szemét, sőt egészen érdektelenné fakul az arca, ha a gazdája elalszik. (...) De a változás, amit az alvás idéz elő az arcon, sok mindent elárulhat. Azt is, hogy az arc csak azért érdekes elevenen, mert a gazdája mindig tudatosan vigyáz a vonásaira, ébren mindig résen áll, hogy a legelőnyösebb képet mutassa. Ezzel a vigyázattal könnyen együtt járhat, hogy az adott ember az egész lényét hamisan, kozmetikázva alakítja.
Rájöttem, hogy a legtöbb boldogtalan ember, nők is, férfiak is hajlamosak az egocentrizmusra, s amikor valaki együtt érző érdeklődést tanúsít irántuk, mindig többet és többet akarnak. Rászoknak az együttérzésre, és zokon veszik, ha másnak is jut belőle.
Facebook
Pinterest