Idézetek az emberismeretről
Aki kevéshez szokott, kevésre vágyik, s minél kevesebbre vágyik az ember, annál boldogabb.
A félénkek és a gyávák nem önhibájukból azok. Senki sem a saját hibájából olyan, amilyen.
Az okos és a tudatos embert nehezebb manipulálni, mint az ostobát.
Egy férfi egyedül, hátát a falnak vetve, akinek a büszkeségén és a méltóságán kívül semmi vesztenivalója nincs, a legveszélyesebb vadállat lehet.
Az emberek sebezhetők, mert könnyen megsérülnek.
Rejtélyes valami az emberi szenvedély, és a gyermekeknél sincs ez másképp, mint a felnőtteknél. Akiket megszállt, nem találnak rá magyarázatot, akik viszont soha nem éltek át semmi ilyesmit, azok nem értik meg. Vannak emberek, akik kockára teszik az életüket, hogy meghódítsanak egy hegycsúcsot. Senki, még talán ők maguk sem tudják igazán megmagyarázni, miért. Mások tönkreteszik magukat, hogy megnyerjék a szívét egy bizonyos személynek, aki tudni sem akar róluk. Megint mások azzal pusztítják el magukat, hogy nem tudnak a gyomor örömeinek ellenállni - vagy annak, amit az ital nyújt. Egyesek minden vagyonukat odadobják, hogy szerencsejátékban nyerjenek, vagy mindent feláldoznak egy rögeszméért, ami soha nem valósul meg. Vannak, akik azt hiszik, csak akkor lennének boldogok, ha máshol élnének, mint ahol éppen vannak, s azért egész életükön át ide-oda utaznak a világban. S akadnak egynéhányan, akik nem nyugszanak addig, amíg hatalomhoz nem jutnak. Egyszóval annyiféle szenvedély létezik, ahány ember.
A világ nem ért másból, mint a hangos, elnagyolt, durva jelekből. A látszatokból. Mindabból, aminek határozott formája van. Nagyot kell kiáltani, másképp oda sem figyelnek. Két szóból többet értenek, mint húszból; viszont százszor kell ugyanazt elmondani. Vagy jobb egy erélyes rúgás. Máskor megteszi egy kurta tréfa. Egyszerre csak egy dolgot lehet kifejezni, s mindent túlozni kell, ferdíteni, megjátszani: elnyomorítani a teljes igazságot és az ember ép, egész lelkét: a valóságot. Van, aki a szerénységből ért, van, aki a szemtelenségből.
Tartsd szem előtt, hogy az emberek változnak, de a múlt nem.
Mivel az sem tetszett, ami a felszínen volt, kétségem sem volt afelől, hogy nem tetszene, ami a mélyben rejtőzik.
Van, hogy a szemünk láttára tűnik el valaki. Van, hogy az embert megtalálja egy olyan valaki, aki már jó ideje nézi. Van, hogy elveszítjük magunkat, ha nem figyelünk eléggé oda. (...) Mindenki eltűnik néha. Van, aki saját akaratából, mások náluk nagyobb erők hatására. De ha megértjük, mire szomjazik a lelkünk, világossá válik, melyik utat válasszuk. Van, hogy látjuk a kiutat, mégis szembemegyünk az ösztöneinkkel, egyre mélyebben be a sötétbe, mert a félelem, a harag és a szomorúság nem hagyja, hogy visszatérjünk. Van, hogy inkább az eltűnést választjuk, és csak keresgélünk, mert ez az egyszerűbb. Van, hogy magunk találjuk meg a kiutat. De valaki mindig, mindig ránk talál.
A kutya nemesebbé teszi a nemest és aljasabbá az aljast.
Változnak az emberek. Még azok is, akikről úgy gondolod, önmagadnál is jobban ismered őket.
Talán naiv dolog azt hinni, hogy aki nem panaszkodik, nincs is panasza.
Ha hazudnod kell, nagyot hazudj - szokta mondogatni. - A kis hazugságoknak nincs semmi értelme. A nagy hazugságot jobban elhiszik, mert az ember úgy van felépítve, hogy hinni akar a nagy hazugságokban.
Nem látunk, nem hallunk, nem beszélünk, de ezen elvek hirdetői vajon miért hiszik, hogy ettől pokolian okosak? Mindenesetre az álláspont kényelmes: én tudom ám, hogy mitől döcög a szekér, és nekem ez untig elég is. Majd éppen én szedegetem fel a göröngyöket az útból? Fenét, még áthajthat rajtam az ostoba kocsi.
Facebook
Pinterest