Idézetek az emberismeretről
Csak azok az emberek szomorúak, akiknek nincs céljuk. Nekem van célom.
Mindenki, aki csak a fél szemét is nyitva tartja, elindul valamerre a világban. Még ha csak a fél fejével gondolkodik is.
Valakinek az életszentségét megsérteni ezer módon lehet, mindegyiket utálom és haragszom érte. A nem látható erőszak tömérdek esetét ismerve tudom: az embert szavakkal is irtózatosan rokkanttá lehet alázni.
A legtöbb madarat arra teremtettem, hogy repüljön. Ha nem repülhetnek, az a bennük levő repülési képesség korlátozása. (...) Téged viszont arra alkottalak, hogy szeretve legyél. Ezért számodra az jelent korlátozást, ha úgy élsz, mintha nem szeretnének, és nem fordítva. Ha úgy élsz, mintha nem szeretnének, az olyan, mintha levágnánk a madár szárnyát és megfosztanánk a repülés képességétől. Végképp nem ez a célom veled. Fiacskám, a fájdalom tudja a módját, hogy a szárnyadat szegje, és megfosszon attól, hogy képes legyél repülni. És ha ez a fájdalom hosszú időn keresztül kezeletlen marad, akkor könnyen megfeledkezhetsz arról, hogy mindenekelőtt arra teremtettelek, hogy repülj!
Az emberek mindig is gyarlók, csak néha jobban kiütközik belőlük.
Tudja, mi a legfélelmetesebb az életben? Ha nem találja a helyét a világban. Ha fogalma sincs, hogy miért is él... ez valami irtózatos érzés. De most, hogy tudom, ki maga, tudom, hogy ki vagyok én, nem holmi selejt, a filmekben honnan is tudjuk meg, hogy melyik figura lesz a gonosz? Onnan, hogy ő a jó tökéletes ellentéte, mégis a legtöbbször barátok, akár csak mi.
- Az alkohol nem visz be új jellemvonásokat, csak felerősíti a meglévőket. - Ugye? Akit meglep valakinek a részeg viselkedése, az józanul se figyelt rá!
Még mindig nem árulta el, mi a gond. (...) Vártam türelmesen, hátha beavat. Ha egy barátnőmmel ülünk így, biztosan rákérdezek, de a férfiakkal nem árt az óvatosság. Őket be kell cserkészni, mint egy nagyvadnak az áldozatát. (...) A férfiak nagyon rejtőzködők, ha érzelmekről van szó. Egy rossz mozdulat elég, kicsit megpiszkálod őket, és már magukba is fordultak. Óvatoskodva, kivárva sokkal előbb derülnek ki a dolgok. Jó, néha nem árt egy jól irányzott kérdéssel fejbe bunkózni őket, attól megjön az eszük, de az esetek többségében a járható út, ha békén vannak hagyva.
Kétféle gonosz létezik. Van a hitvány harcos, aki a puszta öklével küzd a hős ellen, és van a fő gonosz, a nagyfőnök, aki már az elméjével harcol. Ő jelenti az igazi fenyegetést.
Ismerd magadat és magad által az embereket; ez ismeret nélkül tudományod holt tudomány. (...) Magunknak magunkról számod adni, már ez is felette nehéz és hosszú figyelem s gyakorlat következése: másokról pedig ítéletet hozhatni, nemcsak felette nehéz, de felette bizonytalan.
A hála legritkább tünemények közé tartozik, szintúgy egyes személyekben mint a nép sokaságában. (...) Minden jó, amit más az emberiséggel teszen, reád is, mint emberre háramlik; azért tégy jót te is, hogy tetteid az egészre s az egész által az egyesekre jótékonyan háramoljanak. (...) Háláért tenni jót, uzsorástól is kitelik. Mert ki tettéért valamit kíván, nem csuda, ha annak mértékét is meghatározza, s tettére tetszés szerint tesz kamatot. Az ily tevő, legtöbbször csak hálátlant csinál, s később bűnösnek hiszi maga iránt az emberiséget, s annak gyűlölésére szívét teljes joggal véli felhatalmazottnak.
Állhatatosság és makacsság úgy állanak egymás ellen, mint bátorság és vakmerőség. Valamint egyiket tisztelned: úgy másikat megvetned illik. (...) Makacsság és értelmetlenség: együtt járó dolgok. E két utolsó gyakran hamis szégyennel van egybekötve: mondásunkat vagy tettünket félben hagyás által hibásnak ismerni nem akarjuk. De ha öntudatunk, s maga a dolog kiált: mit használ ellenkezőt kiáltoznunk? Az állhatatost még süllyedésében is önérzés boldogítja: a makacs szívet pedig késő, sikertelen megbánás vérezi.
Az emberben, mint minden állatban, önszeretet nagymértékben lakik; s ez a természetnek azon kétértelmű ajándéka, mely aszerént, mint irányoztatik, vagy segédünk lehet minden jóra, vagy vezérünk minden gonoszra. Legelső amit e részben tennünk kell: tiszta ismerettel választott s állandóul megtartandó elv birtokára törekedni. Ennek híjával, ha nem éppen gonosz is valaki, de pillanatnyi indulatok s az igen rosszul értett önszeretet mindenkori sugalmai határozzák meg: s majd jót, majd gonoszt cselekszik, és életfolyama e kettőnek bizonytalan vegyülete. Milliomok vannak ilyenek; s az ő szíveikbe gyakran több hajlandóságot öntött a természet jót, mint rosszat tenniek; s hibájuk csak az, mert nem alapra építék életöket.
- Szerencsés ember: nem paranoiás. - Annál is szerencsésebb: tök hülye.
Az irigy ember élete a legszörnyűbb. Hiszen kénköves, pokolbéli gyűlölet fortyog benne, elsősorban önmaga iránt, s ezt kell átvinnie másokra, hogy kibírja a kínkamrát, amelyben sínylődni kényszerül: önmagát.
Facebook
Pinterest