Idézetek az emberismeretről
Meztelenül mindannyian egyformák vagyunk, névtelenek és alázatosak.
Semmivel sem lett jobb, csak kissé megfáradt a gonoszsága.
Nagyon bölcs az emberi természetnek az a tulajdonsága, hogy a kínzó emlékeket idővel elhalványítja, de a kedves élményeket megőrzi, sőt esetleg még meg is színesíti.
Mezítelenül és halálveszélyben mindnyájan egyformák vagyunk.
A romantikusok (...) tévednek, amikor valamely szenvedélynek az ember életére és jellemére gyakorolt katasztrofális hatását ábrázolják, azt állítva, hogy a megszállottság fejetlenséggé, neuraszténiás könnyelműséggé, kicsapongássá változtat mindent; ellenkezőleg, a szenvedély, ha uralkodó vonássá válik, a végsőkig megszilárdítja a jellemet, egységet teremt, és irányt szab valamely egyén magatartásának; az élet többi természetes oldala iránti vakságot pedig, amelyet az egyetlen szenvedély hatalmába került ember tanúsít (különben, a szenvedély nem is lehet más, mint egyetlen), a közönyösség látszatát, a vadságot és némaságot - amely roppant sebezhetővé is teszi az ilyen embert - ellensúlyozza a jellem szilárdsága, és a legfőbb vonatkozásban elért eredmény.
A fizikai erő nagyszerű, hasznos tulajdonság, de ha visszatekintek a múltra, biztos vagyok abban, hogy nem a fizikai erő teszi keménnyé az embert, hanem az erkölcsi tartás. Az, amikor döntést hozunk, és szilárdan tartjuk magunkat hozzá, legyen szó halaszthatatlan műtétről, vagy egy gyógyíthatatlan beteg állat elaltatásáról. Amikor azt tesszük, amit tennünk kell. Ha jobban belegondolok, végső soron ez az erkölcsösség gyökere, mert erkölcsös ember nem tehet szert lelki nyugalomra, ha nem teszi meg azt, amiről tudja, hogy meg kell tennie.
Az ember, miután hozzászokott a jóhoz, hibát kezd találni benne, és többre vágyik.
Mindenki tudja, hogy a férfiak (...) gőgösek, becsvágyóak, nem tűrik az ellentmondást, de naivak és nehéz felfogásúak is, némi diplomáciával könnyű túljárni az eszükön.
A sokat locsogó férfiak jobbak, mint a szófukarok, mert tudni lehet, mit forgatnak a kobakjukban, míg amazok forralnak valamit magukban, és amikor az ember a legkevésbé várná: supp!
Az emberek valamely tapasztalatból jellemüknek megfelelő következtetésre jutnak.
Két ember közt nagyobb különbség van, mint két fajta között.
Sosem értette meg egyik férfit sem, akit szeretett, és ezért elvesztette mind a kettőt. Most már tudta, keservesen tudta, hogy ha valaha is megértette volna Ashleyt, sohasem szerette volna; ha valaha is megértette volna Rhettet, sohasem veszthette volna el. Kétségbeesetten kutatott emlékezetében, volt-e valaha is ember, akit csakugyan megértett.
A szenvedés vagy megtöri, vagy megteremti az embert.
Mindaz, amit elfelejtünk, soha be nem gyógyuló seb marad, ha kétségbeesés társul hozzá.
Semmi sem illetlenebb és bosszantóbb a többiek számára, mint ha valaki olyan környezetben pontos, ahol mindenki a viszonylagosság nyájas és tág értelmezéséhez tartja magát.
Facebook
Pinterest