Idézetek az emberismeretről
A primitív emberek esetében a megfélemlítés a rendteremtés egyetlen eszköze.
A műszaki emberek, csak hogy fontosságukat és hasznosságukat bebizonyítsák, szeretik eltúlozni a munka tartamát.
Amikor a haragos ember vitába bocsátkozik, akkor haragja már csillapulóban van.
Bármilyen szerényen próbálják elrejteni az emberek halálvágyukat, az gyakran éppen olyan erős, mint az élethez való ragaszkodásuk.
Jólelkű ember a bojár, de azért nem tanácsos kihozni a sodrából.
Abban a tudatban élünk, hogy senki nem tartozik senkihez. Te ott vagy, én itt - semmi közünk egymáshoz. Puszta látvány vagy számomra. Abban a tévhitben élek, hogy ha rád nézek, olyannak látlak, amilyen vagy, s ha rám nézel, akkor olyannak látsz, amilyen a tekinteted nélkül mindig is vagyok. A valóság az, hogy amikor rád nézek, nem azt látom, aki valóban vagy, és nemcsak azt, amit magamból rád vetítek, hanem azt is, akivé ezzel a "vetítéssel" átvarázsollak.
Az őszinteség és a túlbuzgóság teszik veszedelmessé a félművelt embereket. (...) Az ilyen emberek akaratukon kívül sok szerencsétlenséget okozhatnak.
Aki lépten-nyomon megszegi a szabályokat, az legalább megpróbálkozik egy kis képmutatással - az sem túlságosan rokonszenves, de mihez kezdjünk a gonosz hajlamoknak - a mohóságnak, irigységnek, az ellenfél gyűlöletének és a sárba tiprása iránta vágynak - azzal a leplezetlen, már-már ártatlanul szégyentelen kimutatásával, ami manapság dívik? Én, ha már választani kell, inkább a képmutatást választom, azzal mégiscsak könnyebb együtt élni.
A művelt embert elsősorban a pontosság jellemzi.
Az emberek már csak ilyenek. Úgy tesznek, mintha szeretnének. Úgy tesznek, mintha minden örökre szólna. Aztán egy nap fogják a cókmókjukat, és elköltöznek, és viszik magukkal a szeretetüket is, a karomtalanított macskájukat meg otthagyják magára. Otthagyják tépelődni, hogy mit is rontott el.
A legtöbb ember beszéde olyan, hogy a legnagyobb bizonyossággal kitalálhatjuk, mi lesz a következő szó.
Az ember az egyetlen bűntudatos állat.
Az embert nem érdekli semmi más, csak önmaga. Ha a történet nem arról az emberről szól, akinek meséljük, nem fog odafigyelni.
Az emberek szeretik, ha valahova tartozunk, lehetőleg oda, ahova ők.
A ravaszság korlátot szab az elmének. A ravaszság folytonosan arra figyelmeztet, mit ne tégy, mert nem lenne okos.
Facebook
Pinterest