Idézetek az emberismeretről
Jaj neked, ha minden ember jót mond rólad!
Isten a legfontosabb dolgokat elrejtette a bölcsek elől, mert ők nem érthetik meg az egyszerűt, és felfedte azokat az egyszerű szívűek előtt.
Az arisztokrácia nem is tudja másként elképzelni magát, csak bizonyos távolságban önmagától s a maga életétől. Meghal, ha kell, inkább megtörik, semhogy egy cseppet is meghajoljon.
Igazunkat, őszinteségünket, gyötrelmeink egész súlyát csak halálunk után ismerik el. Amíg élünk, ügyünk eldöntetlen marad, kételkedésnél egyebet nem kaphatunk az emberektől.
Egy mondat is elégséges lesz, hogy jellemezze a modern embert: bujálkodott, és újságokat falt.
Nincs olyan egészséges ember, aki ne kívánta volna valaha szerettei halálát.
A hallgatás nem mindig jelent beleegyezést, sőt, legtöbbször csak arra utal, hogy az emberek nem mindig képesek azonnal reagálni.
Minél hosszabb az életed, annál többször követed el azt a bűnt, amit az élet rövidségére hivatkozva megbocsáthatónak tartasz.
Az ember ugyanis nem azért viselkedik a társadalom előírásai szerint, mert annyira szereti betartani a törvényeket, hanem mert fél a büntetéstől.
Fölfedeztem, hogy amint lehetőségünk nyílik engedni a kísértésnek, nyomban engedünk. Minden emberi lény kész rosszat cselekedni, csak a körülményektől függ, hogy valóban meg is teszi-e.
A legesleglényegesebb dolog, amit valaha is megtanultam, az az, hogy gondolataink rendkívüli fontosak. Ha tudom, mit gondolsz, tudom, ki vagy, mert a gondolataid határoznak meg. Gondolataink megváltoztatásával meg tudjuk változtatni az életünket.
Várni, az nehéz. A várakozás őrli meg az idegeket, az töri le a szarvakat, az oszlatja el legjobban az önbizalmat.
A valóban válságos helyzetekben a tehetetlen, csődbe fulladt értelem mögül előbukkan a bölcs, állati ösztön.
Az emberi társadalomban apró érdekekért vajmi gyakran föláldozzák jótevőiket azok, akik a cserbenhagyott jóságából éltek.
Sértsd meg egy szájhős hiúságát, ezzel az egyik legsebezhetőbb pontjára tapintottál.