Idézetek az emberismeretről
Vannak emberek, akik állattá válnak, mihelyt emberként kezdenek bánni velük.
Vaszilij Oszipovics Kljucsevszkij
Az ifjúság sohasem egészen emberi. Nem is lehet, mert a fiatalok nem hiszik el, hogy meg fognak halni, s még kevésbé azt, hogy nem természetes halállal fognak meghalni, ami pedig gyakran előfordul.
Eljön az az idő, amikor fel fog tűnni, ha a tükörbe nézel, hogy az a csillogás, ami egykor a szemedben volt, már régen eltűnt. Már nem úgy látod a világot, mint egykor, már nem várod a csodákat, pusztán a sivár és kopár tényeket látod, amik villámként képesek átcsapni rajtad. De téged ez már cseppet sem izgat. Tudod nagyon jól, hogy ez a világ sajnos ilyen. Nem fogsz megbízni senkiben, és ezzel azt is képes vagy őrületbe kergetni, akit valójában szeretsz. Az ifjúkori szerelem már rég a múlté. Nem fog annyira lelkesíteni semmi a világon, mint régen, mert tudod, hogy semmi sem olyan fontos és nagyszerű, mint azt egykor hitted. A világ meghal benned, és vele halsz te is. Megölted a lelked egy tollvonással.
Az éhes ember gondolatban dőzsöl, mit tehetne egyebet?
Mindenki tévedhet, de csak a balga ragaszkodik tévedéséhez.
Amíg lesz iskola, mindig lesz olyan is, aki bekattan tőle.
A féktelen ambíció önpusztításhoz vezet.
Az ember csak azután kezdi értékelni a dolgokat, amikor már elvesztette.
Okkal vagy ok nélkül, az embert mindig furdalja a lelkiismeret.
Sohasem szabadulunk meg a szorongástól, ha úgy véljük: annyiszor ítélnek meg bennünket, ahányszor ránk pillantanak.
Nehéz elszakadni bármilyen életformától, amivel az ember összeforr, még ha utálja is.
Megszokik az ember bármit ezen a világon.
Mindenfajta projekció elhomályosítja az embertársainkról alkotott képet, eltorzítja az objektivitást és ezáltal megfoszt bennünket a valódi kapcsolatok minden lehetőségétől.
Mihelyt elhallgat az ember, menten eléveszi a gond és a vágyódás.
Milyen kellemes mások érzéseit tudni - sokkal kellemesebb, mint a gondolataikat ismerni.
Facebook
Pinterest