Idézetek az emberismeretről
Mindannyian igyekszünk felölteni az illő ábrázatot és külsőt, hogy a többiek annak lássanak, akinek szeretnénk látszani, vagyis elmondható, hogy az egész világ - megannyi álarc.
Csak azzal törődnek sokat az emberek, aki más, mint ők.
Az ember feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét. És mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, hogy elfelejti élvezni a jelent, az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben; úgy él, mintha soha nem halna meg, és aztán úgy hal meg, hogy sohasem élt igazán.
Hit, remény és szeretettel Mindig visszaél az ember. Hiába mond Miatyánkot Mögé mormolja az átkot. Nem tud bocsánatot kérni Nem tud bűntelenül élni. Él fekete mágiával: A fordított Miatyánkkal!
A harmincas éveik elején járók arra vártak, hogy találkozzanak Az Igazival, a harmincas éveik végén járók már találkoztak vele, de kiderült róla, hogy Igazi Szemétláda.
Rendkívül rá tudok csodálkozni mindenre: megállok, mint egy szobor, úgy nézem és hallgatom, és nincs az a színjáték, ami annyira tudna érdekelni, mint az emberi színjáték.
Ritka az olyan ember, aki elismeri, hogy meggyőzték tévedéséről, de még ritkább az, aki nem veszi tudomásul tévedését, ha be is bizonyították, hogy tévedett.
Az ambíció valójában hatalomvágy.
Az ember egyidejű kettős törekvése: megkötni a kötetlent, s máris oldozni a megkötöttet.
Az emberek nem változtatják meg magukat. Csak az változhat, amit kezdeni akarnak magukkal.
Az igazán nagy trükk: butábbnak mutatni magad, mint amilyen vagy. Erre még a legagyafúrtabbak sem gyanakszanak, hiszen emberi természetünkből az következik, hogy mindenki okosabbnak, (és nem butábbnak) akar látszani, mint amilyen.
Az emberek nem azt várják tőled, hogy igazul - belső igazságod szerint - élj, hanem hogy úgy, ahogy ők elhatározták felőled. Botlásaidat is megbocsátják - sőt, el is várják -, ha egybeesnek az ő elképzeléseikkel. Csak azt nem bocsátják meg, ha szembehelyezkedsz az elvárásaikkal és a magad kedve szerint élsz.
Az emberek azokon a bűnökön háborodnak fel leginkább, amelyeket maguk is szívesen elkövetnének.
Valahányszor észreveszem, hogy valami zavar a másik emberben, nem ártana átgondolni, hogy amit látok, az legalább (...) annyira rólam is elmondható.
A neurotikusnak nem terapeutára van szüksége, aki meggyógyítja, nem is apára, aki törődik vele. Egy mester kell mindössze, aki megmutatja neki, hol tévedt el az úton.
Facebook
Pinterest