Idézetek az emberismeretről
A legrosszabb emberi tulajdonság azonban a fösvénység. Valódi bosszúság és fájdalom. Szerencsétlenek azok az asszonyok, akiknek egy fösvényt kell irányítani.
A gonoszság az ember négy természetes betegsége közül az egyik.
Szomorú fiatal ember. Most még csak szomorú ember, de ha így él tovább, egyre magában, ahogy most, pár év után már nem szomorú ember lesz, hanem megkeseredett ember.
Ha kellőképpen érzékivé váltok, még a leghétköznapibb dolgokat is érezni fogjátok: érezni fogjátok az öltözeteteket, érezni fogtok egy pohár hideg italt, egy csésze meleg kávét vagy teát, érezni fogjátok a kávé aromáját, a forrásban lévő tea illatát - és egyre gazdagabbá, egyre élőbbé váltok majd ezen érzetek által.
Hétköznapi emberek nincsenek. Egy kicsit valamennyien őrültek vagyunk.
Nincs veszélyesebb robbanóanyag a visszafojtott ösztönöknél.
Leglidércesebb álmaimban sem szeretnék olyan lenni, mint ő, miközben életem legnagyobb bánata mégis az, hogy nem lehetek olyan.
Az emberek nem kommunistáknak és antináciknak születnek, hanem csak embernek, s később kommunistákká vagy antinácikká válnak. Hogy hogyan? Minden embernél más és más tényezők játszanak közre. A megváltozott körülmények gondolkodásra késztetik az embert. Engem is.
Minden élő ember érzéki lény. Ez annyit tesz, hogy valamennyi érzékszerve a legnagyobb hatásfokon működik. Az ilyen ember jobban lát, és ha kezet fogsz vele, nem azt érzed majd, mintha egy halott faágat tartanál a kezedben. Az ilyen ember érintése élő érintés, amely mindig a saját nyelvén beszél, mindig valamilyen üzenetet közvetít. Ha egy ilyen emberrel fogsz kezet, érezni fogjátok egymás energiáját.
Amikor egy egészséges ember nevet, az egész testével nevet, nem csak a szájával, nem csak az arcával. A lábujjától egészen a feje búbjáig, egyetlen organizmusként nevet, és lényéből a nevetés hullámai áradnak. Ezek a hullámok átjárják egész bioenergiáját, így az energia táncba kezd benne. Amikor az egészséges ember szomorú, szomorú az egész lénye.
Szédít engem, pedig én nem bántottam magát. Tökéletesen biztos benne, hogy én elhiszem, amit mond nekem, és visszaél az én gyengeségemmel. Hogy csak tűröm, hadd szédítsen, még élvezem is, mint a macska a simogatást.
A XV. század régi térképein láthatunk széles, formátlan, üres területeket, amelyekre ez a három szó van festve: Hic sunt leones. Az emberben is vannak ily komor területek. Szenvedélyek bujkálnak és nyögnek bennünk valahol, s lelkünk sötét foltjairól is el lehet mondani: itt oroszlánok tanyáznak.
Könnyű a törpének, ha magasabb akar lenni az óriásnál, csak üljön a vállára. Ám az a különös, hogy az óriás engedi, s az a nevetséges, hogy még csodálja is a törpe nagyságát. Ó, emberi együgyűség!
A szerkesztő vagy kombináló készség - amelyben a találékonyság rendszerint megnyilatkozik, de amelynek a frenológusok szerint (...) az agyban, mint minden ősi képességnek, külön központja van - igen gyakran félkegyelműséggel határos embereken ütközik ki, amint ahogy ez lelki jelenségekkel foglalkozó íróknak már gyakran fel is tűnt.
Vannak emberek, akikkel évekig élhetsz együtt, anélkül, hogy megértenéd őket, másokat meg olyan könnyű megismerni, mintha egy nyitott könyvből olvasnál, amelyben a fontosabb részek alá vannak húzva.
Facebook
Pinterest