Idézetek az emberismeretről
A háború megváltoztatja az embereket. Kivált belőlük olyan rejtett tulajdonságokat, amelyeket még ők sem ismernek.
Az emberek többsége illúziók között éli az életét.
Az égvilágon semmi összefüggés nincs az embereknek ártó és az embereket felháborító dolgok között.
Mindenki azt hiszi, hogy többet szenved a másiknál.
Sok színész úgy él, hogy küzd a saját személyiségével. (...) De nem mindenki ilyen. Akadnak nagy színészek, akik nem érzik szükségét, hogy sznobok legyenek.
Minden rendes ember örömmel veszi tudomásul, ha embertársai érdeklődésének középpontjába kerül, és ha az ember méghozzá fiatal, és van benne némi szellemesség és öntudat, s ha embertársai három fiatal, lángoló és elég csinos fiatal hölgy, akik vetélkednek azért a megtiszteltetésért, hogy mellette mehessenek, akkor ez mindenesetre megindokol némi belső elégtételt.
Minden logikát megcsúfoló következménye az embert ért csalódásnak az, hogy ilyenkor azonnal egy újabb csalódáshoz menekülünk. De hát az ember már így van megszerkesztve.
Egy gyönge, makacs ember, aki lehetetlen helyeken akar átcipelni lehetetlen terheket - ebben a szimbólumban Mr. Polly ráismerhetett önmagára és az emberiség minden bajára.
Az amerikaiak mindig valahogy nyugodtan sietnek, és nagyon határozott és módszeres emberek, sokkal inkább, mint bármely angol, akit ismer.
Ez az igazi tragédia: sírunk, ha nem kapjuk meg, amit akarunk, és még jobban sírunk, ha végül mégis a miénk lesz.
Az idealizálásban nem csak az hibádzik, hogy tökéletes ember nem létezik, hanem az is, hogy aki annak látszik, az még kevésbé tökéletes, mint a többiek.
A legegyszerűbben úgy győzhetjük le aktuális ellenfelünket, ha megfigyeljük, ő miként kerekedik felül a többieken. Ha rájössz arra, hogyan győz az ellenfeled, azt is hamar megtudod, te hogyan győzheted őt le.
Ezel - Bosszú mindhalálig c. film
A sors már csak ilyen, sajnos olyan, hogy előre nem tudjuk, nem ismerjük, a magunk sorsát is csak érezzük, sejtjük, mert valamire születtünk, valamire, amit más nem érezhet, nem tudhat. Egymás gondolatait sem tudhatjuk. Összenőhetünk egy kiadós élet alatt, egy hosszú együttlét során, akár azonosulhatunk is életünk társával, hasonlóvá is válhatunk, összehangolhatjuk szokásainkat, ruházatunkat, ételeinket, elveinket, szellemeinket, de gondolataink akkor is csak a mieink maradnak.
Némelykor bizonytalanság tölti be lelkünket, és éjjeli sétákra, bolyongásra csábít a csillagok fényében. A fiatalság folyton valami csodára vár. Ezért bolyong éjszaka szívesen, cél nélkül.
A szálak, amik az élethez kötötték, lassan mind elszakadtak. Csak nem vette észre. Látja, az emberek sohasem veszik észre, ami fontos.