Idézetek az emberismeretről
Egyszerűen nincs, nem lehetséges a határtalan nyíltság (...). Meghaladja az erőnket.
Amikor önmagunkról, másokról vagy egyszerűen csak a dolgokról beszélünk, akkor az - így mondhatnók - szavakban megfogalmazott kinyilatkoztatás önmagunkról: azt akarjuk mások tudomására hozni, hogy gondolkodunk és érzünk. A többieknek lehetővé tesszük, hogy bepillantsanak a lelkünkbe.
Nem tudom, általában milyen érzései vannak egy férfinak, aki leánykérőbe indul. Úgy képzelem, a torka száraz, a gallérja túl szűknek tűnik, és sajnálatra méltóan ideges. Én egyáltalán nem így éreztem. Jó ötletnek tartottam, és amilyen hamar csak lehetett, meg akartam valósítani. Semmi különösebb okát nem láttam annak, hogy zavarba jöjjek.
Bele kell élned magad az embernek a helyzetébe, tudnod kell, hogyan érez, és mit miért tesz, és akkor... akkor talán azt is tudod majd, mit fog tenni.
Egy dolgot biztosan el lehet mondani a nevelőnőkről: hozzá vannak szokva, hogy azt teszik, amit mondanak nekik. Nem az ő feladatuk, hogy a dolgokat megokolják.
Furcsa szerzet az ember: elvei vannak, és mégse azok szerint cselekszik.
A gyávák legkényelmesebb eszköze, hogy erősnek látszanak.
A görcsös kapaszkodás nem a szoros érzelmi kapcsolódás, hanem a bizalmatlanság jele.
Történt pedig, hogy elterjedt egy betegség, amit Nikosz Kazantzakisz intellektuális viszketegségnek nevezett. Az intellektuálisan viszkető ember állandóan új meg új problémákat talál ki magának, tulajdonképpen problémagyártó kisiparos. Az elmélet szerint a viszkető problémák gyógyszere a sokszor küzdelmes megoldás, ami a valóságban sohasem használ, mert az élet kitalált és valódi problémái nem megoldhatók. Az emberi lelket ugyanis nem problémák, hanem tragédiák gyötrik, s nem megoldásokra, hanem megértésre és simogatásra van szüksége. Az emberek többsége cirókahiányban szenved. Súlyos betegség, és nehéz rá írt találni.
Az ember, csupán azzal, hogy él, elromlik, és annyit veszít a tisztaságából, amennyit hatalomban nyer. Bármennyire is áttetsző egy forrás, mire folyammá duzzad, nem kerülheti el, hogy magával ne sodorja a sarat meg az iszapot.
A gyerekkor a bizalmatlanság melegágya. Kegyetlenül megtréfálnak, s te kegyetlenül tréfálsz. A kín emlékét kínzással feleded.
Két könnycsepp különös eleganciával kergetőzött az állgödröcskékben: falra akasztott vértként csillogtak; s valóban, Milly fegyverzetéhez tartoztak.
Az embernek azonban mindig vigyáznia kell azokkal, akik esküdöznek, mivel az ilyen személyekben valahol mélyen mindig ott rejlik valami - valami, ami erősebb minden fogadalomnál, valami ami miatt úgy érzik, fogadkozniuk kell. Az efféle esküvéseket mindig az elme tudatos része teszi, ám az eskü kiváltó oka ott rejlik az emberben, a tudatalatti elme útvesztőjében.
A halál csak felhangosítja egy próféta hangját. A mártírok az igazán veszélyesek.
Igen, olyanok vagyunk, mint a kövek, amiket addig dörzsölnek össze, amíg mind a kettő fel nem veszi a másik által megkövetelt illeszkedő formát. De az eredeti kő megvan legbelül!
Facebook
Pinterest