Idézetek az emberismeretről
Az ember mindig azt hiszi, hogy nagyszerű, csodálatos és gyönyörű dolgok rejtőznek az előtte álló években. Egészen biztos benne, hogy elérheti a hegy csúcsát, és egészen biztos benne, hogy mindig valóra válnak az álmai.
- Csak tudni szeretnék a tényeket. Egyszerűen csak tudni. Ilyen az emberi természet. Ezért fedezünk fel dolgokat. Ezért repülünk a Holdra, ezért szállunk le a tengerek mélyébe, ezért akarjuk, hogy az Északi-tenger természetes gázai lássanak el bennünket oxigénnel, ne pedig az erdő fái, növényei. Örökösen kutatunk. Puszta kíváncsiságból. Kíváncsiság nélkül olyanok lennénk, mint a teknősbéka. Nagyon kényelmes életet él. Télen alszik, nyáron él. Nem érdekes, de nagyon békés. Másrészről viszont... - Másrészről az ember a mongúzhoz hasonlít.
Azt hiszem, az ember rossz szokásai közt a legszívósabb az, hogy szeret tanácsot adni.
A bűntudat nagyon érdekes dolog (...). Azt hiszem, ha egy ember lehánt magáról mindent, és megtisztálkodik kívül-belül, még mindig megmarad néhány kis bűne, ami azért bujkál benne, hogy nyugtalanítsa. Mindent könnyebben feladunk, mint ezt a gyötrő bűntudatot.
Az ember mindig azt gyűlöli a másikban, ami önmagában hiba, s amit önmagában nem tud elintézni és közömbösíteni.
Kezdetben ugyanabba a galaxisba születünk. Emberként jövünk a világra, és ugyanúgy élünk tovább az idő múlásával. Az emberek egymással való találkozása csodálatos dolog. A nevetés, a szomorúság, még a szerelem is. Összesítve mindenkinek egy százalék esélye van. Ráébredtem, hogy a világot mennyi sokszínű csoda járja át.
Arakawa Under The Bridge c. film
Adottságaink határozzák meg, mi iránt vonzódunk. A művész azért szereti a hegyeket, mert festői, a mérnök a sík vidéket, mert célszerű. Az élvhajhász a "csinos nőt", mert épp kedvére való, a divatos, fiatal úriember az elegáns, ifjú hölgyet, mert az ő fajtája.
Az árulók rendszerint a legmegbízhatóbb emberek közül kerülnek ki. Akikre soha senki nem gyanakodna.
Sok minden megváltozik, igen. De az ember mindig ugyanaz marad. A világ rabszolgája. A saját világáé. A vágyaié.
A szokásaid mindig vadásznak utánad. Az az én, amit létrehozol, kísérteni fog, mint egy szellem, ami a tested körül bolyong, várva, hogy megszállhasson téged. Függővé válunk attól az éntől, amit felépítünk. A rabjai vagyunk annak, amit csináltunk.
Csak kevesen vagyunk azok, aminek látszunk.
Hátborzongató megfigyelni, mennyire ki tud forgatni önmagából egy srácot a szerelem.
Vetkőzni csak maszkig tud, aki arctalan.
A szaporodás gyökereiből sarjadó stílusok olyan mélyen bele vannak ásva faji pszichénkbe, hogy nem merjük kigyomlálni őket.
Az emberek azt hiszik, hogy egy álarctól megváltoznak, pedig valójában az történik, hogy azokká az emberekké válnak, akiknek lenniük kell.
Facebook
Pinterest