Idézetek az emberismeretről
A szerelem hazug emberré tesz minket.
Az emberek azt hiszik el, amit el akarnak hinni.
Minden kormányzatnak meg kell küzdenie egy vissza-visszatérő problémával: a hatalom vonzza a patologikus személyiségeket. Nem arról van szó, hogy a hatalom korrumpál, hanem arról, hogy mágnesként magához húzza a korrumpálhatókat. Az ilyen emberek hajlamosak megittasulni az erőszaktól, és hamar rabjaivá válnak ennek az állapotnak.
Az élvezetek rányomják bélyegüket az arcukra.
Mindig óvakodj attól, aki hízeleg nekünk, odadörgölődzik ahhoz a hatalomhoz, mit nekünk tulajdonít.
Vannak olyan emberek, akik mindig azt mondják, amit gondolnak, még ha senki nem is kérdezte őket.
Az az ártatlanság, ami a tapasztalatlanság természetes velejárója, olyan állapot, amit gyakran összetévesztenek a tudatlansággal.
Vannak olyan körülmények, amikor a gonoszság kiolthatja a gonoszságot.
Hajlamosak vagyunk azzá válni, mint ami a legrosszabb az ellenfelünkben.
A nagy bölcsek annyiszor elmondták már, mi az élet értelme, hogyan kell jól élni, hogyan változtathatjuk arannyá az életünket. Csak mi nem vesszük a fáradságot, hogy odafigyeljünk rájuk, önelégültségünkben hajlamosak leszünk azt hinni, mi okosabbak vagyunk náluk.
Az emberek mindig a szemükben a legszomorúbbak.
Milyen furcsa szerkezet is az ember! Még annak elvesztése is mennyire tud fájni, amit annyit kritizált, annyiszor leírt, és legyintett, ha szóba került.
Csodálatos, hogy mi mindent képes elviselni az ember a legnyomasztóbb félelem idején, a rémület szorításában, a legnyomorultabb kétségbeesésben is.
Vannak, akik azt állítják, a szemkontaktus elkerülése jelzi, hogy az állat elfogadja az ember felsőbbrendűségét; ahogy a közember elismeri a királyét. Mások szerint viszont ez azt jelenti, hogy az állatok - Isten ártatlan teremtményei - meglátják az ember szemében a bűnt, és szégyellik magukat az emberiség nevében is.
A halál árnyékában elgondolkodunk az életünkről. Átkozzuk magunkat, hogy sok mindent másként kellett volna csinálnunk. Fogadkozunk, ha megússzuk és kapunk még egy esélyt, akkor mindenen változtatunk. Na és mit teszünk, ha elmúlik a veszély, elmúlik a félelem, és tényleg kapunk még egy esélyt? Ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Mert az emberek soha nem változnak. Csak még rosszabbak lesznek.
Facebook
Pinterest