Idézetek az emberismeretről
A magyar a félbehagyások népe. Szándéka mindig sokirányú: mindet megvalósítani lehetetlenség volna. Éppen ezért megkezdett dolgait általában félbehagyja. Aki félbehagy valamit, az lemond a teljesség igényéről. Aki pedig nem törekszik a teljességre, az előbb-utóbb kiábrándult lesz. Legtöbb kiábrándulásunk nem a tehetetlenségünkből, hanem nagyravágyásunkból fakad. Talán ezért van az, hogy nálunk a fegyverek közt énekelnek, a békében többnyire hallgatnak a múzsák.
Szeressük az emberiséget, de az egyes embertől semmi jót ne várjunk, mert az emberiség csoda, de az egyes ember bestia.
A szakadatlan háborúskodás felszínre hozza a saját társadalmi körülményeit, amelyek minden korban hasonlóak. Az emberek az állandó éberség állapotába kerülnek, hogy elhárítsák a támadásokat. Minden új dolog veszélyes határzóna lesz.
- Olyan lelkiismeretlen, olyan becstelen voltam! (...) - Valamennyien azok vagyunk egyszer vagy másszor az életben.
Senki nem pánikol, ha minden terv szerint megy, még ha a terv rettenetes is.
Különös (...), hogy az asszonyok mennyire irtóznak attól, hogy megsemmisítsék a rájuk nézve legkompromittálóbb tárgyakat és bizonyítékokat.
A emberi lélek öntudatlanul is védekezik minden eredetiség ellen.
Ha valami nagyon foglalkoztatja az ember gondolatvilágát, akkor az minden egyebet kiűz onnan, úgyhogy nincsen semmi más, amiről beszélni tudna.
Az álarcok változnak, de a komédiás ugyanaz marad.
Mindig elárasztották ékszerekkel, de virágokkal soha. Pedig a virág sokkal többet jelentett volna neki. Ám valahogy ösztönösen megérezhették, hogy ő nem olyan, mint egy virág. Sokkal inkább gyémánt és nem rózsa. Csillogó jéghidegség árad belőle, és nem illatos törékenység. Soha egyetlen férfi sem küldött neki rózsát.
Totális ismeret: ha azok is volnánk mind, amit hiszünk, gondolunk egymásról.
A legártatlanabb ember is elveszti a fejét, és képtelen dolgokat művel, ha hirtelen veszély fenyegeti.
A legkedvesebb, a legszeretetreméltóbb emberek nem feltétlenül a legügyesebbek is.
Tegyél különbséget farkas és kutya, ze'eb és ke'leb között. (...) A farkas olyan személy, aki visszaél a hatalommal. Csakhogy farkas és kutya között van egy homályos zóna, ahol nem tudod megkülönböztetni őket egymástól.
Ha az emberről úgy tartják, hogy őrült, akkor minden tiltakozás csupán megerősíti őket ebben. (...) Ha magát őrültnek bélyegzik, akkor minden, amit tesz, abból az őrültségből fakad. A logikus érvekből tagadás lesz, a valós félelemből paranoia, a túlélési ösztönből pedig védekező mechanizmus.
Az emberek addig élnek, amíg igazuk van, mert amint tévednek a világ és a dolgok megítélésében, lassankint elkedvetlenednek, elszomorodnak, elkopnak és elmennek... meghalnak.