Idézetek az emberismeretről
Nagyon jó az, ha az embernek nagy bajt csinálnak az idegenek, mert akkor idehaza egészen másképpen néznek rá az emberre és sajnálják.
Minden felnőttben egy játszani vágyó gyermek rejtőzik.
Véleményem szerint mindannyiunk között az a legokosabb, aki magát minden hónapban legalább egyszer bolondnak nevezi.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Ha hiszel bizonyos szavakban, hiszel a rejtett jelentésükben is. Ha elhiszed valamiről, hogy jó vagy rossz, igaz vagy hamis, akkor elhiszed azokat a feltételezéseket is, amiket a szavak rejtett jelentése sugall. Az ilyen feltételezések gyakran teli vannak lyukakkal, de aki meg van győződve róluk, az mindennél drágábbnak tartja őket.
Hallottál már róla, egyes állatok lerágják a saját lábukat, hogy a csapdából szabaduljanak. Ez a csel az állatok csele. Az ember a csapdában maradna, tűrné a fájdalmat, és halottnak tettetné magát, hogy aztán megölhesse a csapda állítóját, s ezzel megszüntesse a fajtájára leselkedő veszélyt.
Semmi sem nyújt olyan gyorsan ható gyógyírt az életuntságra, mint az ember életét fenyegető közvetlen veszély.
- Mondd, mit gondolsz, az áldozat mindig tudja, hogy áldozat? - Nem mindig, Pacsirta. Sőt, nyugodtam mondhatom, nagyon ritkán tudja.
Minél nagyobb a család, annál bővebben arat a hálátlanság.
Az okos ember mindent lát, mindent hall és semmit se beszél.
Az emberek kibeszélik egymást, így felsőbbrendűnek tűnünk, mintha irányítanánk. És olyankor egyesekből a dolgok ismerete törődést vált ki.
Amit a felsőbbrendű ember keres, önmagában találja meg, amit a kis ember keres, másokban találja meg.
Egy kiegyensúlyozott, gondolkozó elme számára (...) nincs helye az ösztönök játékának, nem belső sugallatra találjuk el az igazat. Találgatni persze lehet; vagy sikerül, vagy nem. Ha sikerül, azt mondjuk, ösztönösen megéreztük, mi a helyes válasz. Ha nem sikerül, nem beszélünk róla többet. De amit gyakran ösztönös megérzésnek nevezünk, az valójában logikus következtetés vagy tapasztalaton alapuló benyomás. Mikor egy szakértő úgy érzi, valami nincs rendjén egy festménnyel, egy bútordarabbal vagy egy csekken az aláírással, valójában egész sereg apró jelre és részletre reagál ezzel az érzésével. Nem kell részletekbe merülnie, elég a tapasztalata, az eredmény pedig: határozott benyomás a rendellenességről. De ez nem ösztönös megérzés, ez tapasztalaton nyugvó benyomás.
Nincs veszélyesebb annak, akinek titkolnivalója van, mint a beszélgetés. A beszéd - mondta nekem egyszer egy bölcs öreg francia - az ember találmánya, hogy megakadályozza a gondolkodásban. Azonkívül csalhatatlan eszköze annak, hogy fölfedezzük, mit akar titokban tartani. Az emberi lény nem tud ellenállni a beszélgetés kínálta alkalomnak, hogy kifejezze személyiségét és leplezze önmagát. És mindig elárulja magát!
Ha eléggé nagy és fontos személyiség valaki, akkor meg kell kímélni az apró bosszúságoktól. Ha ismételten a homlokára száll egy légy, és majd' megbolondul a csiklandozásától... mit csinál? Megpróbálja agyoncsapni a legyet. Ő a fontos, nem a légy. Megöli a legyet: vége a bosszúságának. Tettét ésszerűnek és jogosnak tartja. Egy másik ok, amiért megöli a legyet, ha történetesen szenvedélyesen híve a tisztaságnak. A légy ragályt terjeszthet, veszélyes a társadalomra, a légynek pusztulnia kell! Ugyanígy működik a tébolyult bűnöző elméje.
Azt vettem észre, hogy az emberek a világ leghihetetlenebb és legszörnyűbb eseményeit minden zokszó nélkül tudomásul veszik. Legfeljebb annyira csodálkoznak el, mint egy váratlanul jött esőn. Ugyanakkor a világ legtermészetesebb cselekedete miatt - ha az kicsit is szokatlan - képesek bolondnak nézni.
Facebook
Pinterest