Idézetek az emberismeretről
Néha, amikor megöregszik az ember (...) amire gondol, vagy amit kíván, valóságosnak tetszik. A végén elhiszi magának, amit állít, és még mielőtt ráeszmélne, már az élettörténetéhez tartozik. Ha valaki aztán kérdőre vonja és hazugságnak bélyegzi a dolgot... nos, akkor mélyen megbántódik.
Jól ismert tény, hogy tetteink indítékait illetőleg mindnyájan hajlamosak vagyunk becsapni önmagunkat. Ösztönösen azt az indítékot választjuk ki, amelyik a legjobban hangzik!
Fura világ ez, gondoltam, hogy két ember ugyanazt a dolgot pont fordítva látja.
A régészek csak azt nézik meg, ami a lábuk előtt hever. Az ég és a mennyország nem létezik számukra.
Zárt közösségben az ember hajlamos lesz a kicsinyességre.
Kibékíthetetlen ellentétek nem léteznek, csak az ember gondolatvilágában.
Az emberek cselekedeteit saját, legbelső indítékuk motiválja.
Az ember mindenhez képes alkalmazkodni, ha tudja, mi vár rá. A reménytelen vergődés, az őrjíti meg az embereket.
A gazdag ember csak arra gondol, hogy a péze meglegyék, péz meg péz; meg hogy mutathassa a hatalmát.
Hidd el, ismerem a férfiakat! Akármilyen nehéz is a természetük, a végén mindig kiderül, hogy egyszerű velük bánni, ha tudjuk, mi teszi őket boldoggá. Az egyik legfontosabb dolog, amit tudnod kell, hogy őrülten vágynak arra, hogy elismerjék, sőt csodálják őket! Ha ezt megkapják, a csillagokat is lehozzák nekünk az égről.
A nemes ember mértéktartó beszédében, de kitűnik tetteivel.
Az ember mindig újra követeli a teljesen érthetetlen, tudományos dolgokat, amelyeknek mindig varázsos hatásuk van, mint mindennek, ami mély, titokzatos, felfoghatatlan.
Minden ítélet a tévedés határán imbolyog. (...) Ha abszolút tudást tulajdonítunk magunknak, szörnyeteggé válunk. A tudás végtelen kaland a bizonytalanság küszöbén.
Az a biztos jele a tévedésnek, ha melldöngetve hangoztatod az "igazságot".
Tudja, Isabelle, az ember életében beletelik jó néhány évbe, míg eléri, hogy a nagy pillanatokban ne csak mellette, de vele szemben is a megfelelő ember üljön. Az ördög mindannyiunkban bennünk lakozik - mosolyodott el Boulard. - Ugyanúgy magában is, ahogyan bennem is. És tudja, miért zseniális? Mert el tudja hitetni, hogy nem létezik.
Facebook
Pinterest