Robin Cook

Amikor az ember orvostanhallgató, mindig sarlatánnak érzi magát, és csak nagy sokára, hosszú idő után képes elhinni, hogy képes ellátni feladatait és nem csak úgy tesz, mintha.

Az emberehajlamosak (...) azt hinni, hogy mindenki, aki orvos, az automatikusan jó orvos is, és sajnos nem ez a helyzet.

Az orvoslás eredendően egy önzetlen, altruista törekvés, melynek lényege, hogy az embereken segítsünk és így tovább, mégis, ma már az egész üzlet, ami azt illeti, a legnagyobb üzlet a világon. Ami komoly gond, mert ha így van, akkor adódik a kérdés, hogy mi a cél? Segíteni az embereken, vagy pénzt keresni?

Az emberek, akik orvosnak állnak, alapvetően önzetlenségből teszik ezt. Csak sajnos mire eljutnak a képzés végéig, eltérnek az eredeti céljuktól, mivel ráébrednek, hogy lehetőségük van meggazdagodni orvosként.

Amikor valamit megcsinálsz egyszer, kétszer vagy háromszor, az tanulás és gyakorlatszerzés, amikor több száz alkalommal csinálod meg ugyanazt, akkor az már kihasználás.

Azt hiszed, azzal már meg is oldottad a problémákat, hogy tudomást sem veszel róluk.

Az a nagyobb bolond, akit egy másik bolond bolonddá tehet.

Az élet kegyetlen. Remény és boldogság mulandó ábránd, csak arra jó, hogy az elkerülhetetlen tragédiákat még gyötrelmesebbé tegye.

Az ember mindenhez képes alkalmazkodni, ha tudja, mi vár rá. A reménytelen vergődés, az őrjíti meg az embereket.