Idézetek az emberismeretről
Az ismeretlenek megteremtik a maguk misztikáját.
Az emberek úgy születnek, hogy fogékonyak az értelem legmakacsabb és leginkább gyengítő betegségére: az öncsalásra. A lehető világok legjobbika és legrosszabbika innen nyeri drámai színezetét. Amennyire meg tudjuk ítélni, ez ellen nincs természetes immunitás. Állandó éberségre van szükség.
Aki egyszer igazságtalanul cselekedett, nagyon igyekszik, hogy többé ne legyen senkivel igazságtalan. Egészen addig, amíg ha akar, sem tud már egyetlenegy embernek sem ártani. Ha egyszer igazságtalan voltál, a legnehezebb újra megbékélni önmagaddal.
Ezel - Bosszú mindhalálig c. film
Nemegyszer hangzik el az a feltételezés, miszerint a féltékenységben lemérhető a szerelem foka, vagyis minél féltékenyebb valaki, annál szerelmesebb. Ez természetesen tévedés. Minél féltékenyebb valaki, annál inkább tulajdonorientált, egoista a beállítottsága, és énje a legkevésbé sem erős, hanem éppen ellenkezőleg, gyenge. Ha partnerünk új szerelemmel fordul egy másik ember felé, azt személyes sértésként és énünkre gyakorolt befolyásként értelmezzük.
A tudaton kívül minden merő állatias bennünk. És nem egy ember örömében, szomorúságában, mosolyában, szenvedélyeiben, világnézetében, nagylelkűségében, szerelmében, megértésében, gyöngédségében az állatias ösztönöknek enged.
Az embereknek egyszerűen mindig kell valami a másiktól. Mindig. Nem számít, mennyiszer csalódsz a többiekben, hogy hányszor bántanak meg, az sem, hogy a családod mennyire szeret, akkor is azt akarod majd, hogy legyen még valaki, aki elfogad. Ez mindenkivel így van.
A halálos betegség közel hozza egymáshoz a gazdagot és a szegényt. Eltörölte az ellentéteket, a lenézést, az irigykedést, és csak az életéért aggódó embert hagyta meg.
Némelyik ékkövet a tökéletlenségei alapján lehet azonosítani. A szakértők feltérképezik őket a kövön belül. Olyan ez, mint az ujjlenyomat. Az emberek is ilyenek. Sokszor a hibáikról lehet megismerni őket. A jó azonosítás megkívánja, hogy mélyen beléjük tekints és meglásd a tökéletlenségeket.
Sehol sem érezheti magát az ember jobban elhagyatva, mint rengeteg ember között.
Kétféle agyvelő van. Az egyik a bántatlan, az tele van szeretettel, a másik a gyötrött, abban nincs semmi szeretet sem, csak iszonyú rosszindulat. (...) Az kiforgat mindent a maga valóságából, s minden jótett számára gyűlöletes hátteret keres.
Mindent megkaphatsz az emberektől, amit csak akarsz, ha megfelelően közelítesz hozzájuk. De végig kell gondolnod és alaposan meg kell nézned magadnak a másik embert. Többet kell a másikra gondolnod, mint saját magadra. Ismerned kell a másikat.
Az emberek nem szeretik, ha hülyét csinálnak belőlük (...). Így inkább hisznek a csalónak, mint hogy hajszolják a fickót, aki átvágta őket.
Clea bontotta a vonalat. Ádáz élvezetet lelt abban, ahogy nagy erővel lecsapta a kagylót. Azok a telefonok, amiknél gombnyomással lehet megszakítani a hívást, nem lesznek hosszú életűek. Az embereknek szükségük van arra, hogy lecsapják a kagylót és így tudassák a tökkelütöttekkel, hogy ne kísértsék a szerencséjüket.
Amikor elvakult embert akarunk felvilágosítani, ugyanarra a reakcióra kell számítanunk, mint amikor a pupillába világítunk - beszűkül.
Nincs szomorúbb a világon, mint az, hogy nagyon gyakran gyanakszunk embertársainkra minden igazi ok nélkül.
Facebook
Pinterest