Idézetek a beszédről
Ha kizárólag akkor szólalhatnánk meg, amikor nem csak biztosak vagyunk az igazunkban, hanem tényleg igazunk is van, az esetben nem emberiség volna a nevünk, hanem halság! Ugyanis kukán tengődnénk!
Az ember mindig tudja, hogy mikor kellene abbahagyni, mert tényleg be kellene fogni... de valahogy mégiscsak tovább mondja a magáét.
Sok minden van, amiről "nem illik" beszélni. Nem ezért semmitmondóak sokszor a beszélgetéseink?
Sokszor az ember maga se tudja, mi érdekli jobban, míg el nem kezd beszélni valamiről, ami nem érdekli túlzottan.
A legtöbb ember a beszélgetések hatására közeledik egymáshoz, és ez az, amitől megnyugvásra lelnek.
A megfelelő szó megteszi hatását, de soha egyetlen szó sem lehet olyan hatásos, mint egy jól időzített szünet.
A szavak mindent csak összezavarnak. A legfontosabb dolgokat úgyse lehet szavakba önteni. Például amikor egy srác úgy ér hozzád, mintha fényből lennél, vagy amikor te vagy az egyetlen az egész teremben, akit senki nem vesz észre. Olyanok ezek, mint görcsök a fában. Itt valahogy mintha visszafelé folyna az ember vére. Ha kíváncsi vagy rá, nem mintha eddig bárkit is érdekelt volna, a szavak közül szerintem csak a bocsánatnak van értelme.
A hegedű a maga nyelvén dalol, és hamis lesz tőle minden beszéd.
Beszél az emberről, ahogy az ember beszél.
Az emberi érintkezésben a tragédia nem akkor kezdődik, amikor a szavakat félreértik, hanem amikor a csöndet nem értik meg.
Nem hiába mondom, hogy az Isten rosszul teremtette az embert, ki kellett volna mérnie a szavakat, mint a búzakalászba a szemeket, hogy ennyi és annyi jut egy-egy emberi nyelv számára, például egy milliárd szó, ha ezeket ledarálta az utolsóig, megdermedne a nyelv és meg nem mozdulna többé, akkor aztán jobban meggondolnák az emberek, hogy mit beszélnek s nem pazarolnák a szókészletüket üres, valótlan fecsegésre.
Tudja, nem hiszem, hogy bárki azt gondolná, hogy a szókihagyás kétséget, vagy ilyesmit jelent. Szerintem sokkal inkább utalás a jövőre. Ami az emberre vár.
Néha többet árt, ha nem mondunk ki valamit, mint ha kimondjuk, bármilyen nehéz is.
Miért, ugyan miért is furcsább, ha utcán, itt, vagy ott: kérdezek magamtól valamit és válaszolok rá valamit, mint az, amikor két, vagy több tökéletesen idegen ember beszél, beszél, beszél?
Isten mindenben megnyilvánul, de a szó az egyik kedves eszköze a cselekvésre. Mert a szó nem más, mint a rezgéssé alakult gondolat: kiteszed a levegőbe mindazt, ami addig csak energia volt. Nagyon vigyázz, mit mondasz.
Facebook
Pinterest